Összes oldalmegjelenítés

2011. április 27., szerda

IX.Rész

De apa mély hangja visszatartott.
  -Hová kisasszony?-kérdezte.Nem tudom miért,de hirtelen vörös lettem az idegtől és valamiért úgy éreztem,most jobb ha csöndben maradok.De fizikai énem ezt megcáfolta és arra készteett,hogy kiabálni kezdjek,mint egy idegbeteg,majd kirontsak az ajtón.
  -Öh..sétálni.-nyögtem ki végül a két érzés keveréke szüleménye képpen,majd egyből kiléptem az ajtón.Beültem a kocsimba és beindítottam majd a GPS-t a címre állítottam be.Az egyből navigálni kezdett én pedig útnak indultam.Visszatettem a kistáskámba a gyűrött papírt,majd vezettem tovább.New-York nincs oltan messze Los Angelestől.Időeltolódás sincs.Mindössze pár óra az egész.Az út egyedül oly hosszúnak tűnt,mégis igen kevés ahoz,hogy első szavaimat megformáljam elmében,melyek anyámnak akarok mondani.Az igazinak.Nem tudtam,hogy lerohanjam,vagy tegyek őgy,mint aki nem tudja kiről van szó.Hirtelen egyre idegesebbnek éreztem magam,mígnem extázis kerülgetett.Ránéztem a GPS-re és rájöttem a válaszra.Egyre közeledtem a megadott címhez.Mígnem elértem azt.Egy hatalmas fehér házhoz értem,melynek nagy kiterjedésű udvara is volt.A ház 4 szintes volt.A garázsban egy legújabb kiadású Lexus állt.Fényesebb a gyémántnál.Kiszálltam az autóból és bezártam azt.Remegő lábakkal lépdeltem előre és reszkető kézzel nyitottam be a hatalmas kapunk.Tompa hangot hagyva cipőm után fellépcsőztem és az ajtó elött megálltam.Szívverésem rohamosan nőtt én pedig egyre csak izgultam,mint egy kislány az első balettfellépés elött.Rövid tétovázás után bekopogtam.Valaki egy magassarkú cipőben közeledett az ajtó fele.Meg voltam róla győződve,hogy Victoria az.A kilincs lenyomódott,az ajtó pedig kinyílt.
  -Heló.-köszönt egy velem egykórú hosszú fekete göndörhajú lány.
  -Öh..szia.-nyögtem ki majd megjelent az első izzadáscsepp a homlokomon.-Én..én..Victoria Villegast keresem.-mondtam ki valahogy.
  -Hát..most nincs itthon.Én a lánya vagyok Jasmine Villegas.De ne haragudj rengeteg a dolgom.De ha gondolod gyere be.-mondta majd nagyobbra nyitotta az ajtót.A lélegzetem is elakadt mikor megmondta ki ő.A lánya.Tehát van egy féltestvérem.
  -És hol találom most?-kérdeztem rá.De mostmár valamivel nyugodtabb voltam.
  -Hát a modellügynökségben.-mondta mintha ez olyan magától értetődő lenne.Tehát legtöbbet ott van.
  -És azt hol találom?-vontam kérdőre.
  -Látom nem New-Yorki vagy.A ''Shining Star''-ról hallottál?-kérdezte felvont szemöldökkel.Rövid ideig gondolkoztam.
  -Igen.Köszi.-hazudtam neki majd hátat fordítva elindultam vissza a kocsim fele.Beültem a kocsimba és előkaptam az iPhone-omat.Rákerestem erre a Shining Star-ra.Kiderült,hogy egy az USA leg jobb modellügynöksége és Victoria Villegas tulajdonában áll..valamint ő az egyik legjobb a modellek közül.Beállítottam célpontnak a GPS-ben,majd hátradőltem a székben.Végignéztem a ruháimon.Így csak nem mehetek az USA legjobb modellügynökségének főnoknője elé.Útközben keresnem kell valami jó ruhát és cipőt.Megnéztem a pénztárcámat.Nem volt benne valami túl sok pénz.De szerencsére a bankkártyám nálam volt.Beindítottam az autót és elindultam a cél fele.Éppen egy stoppot álltam ki mikor megpillantottam egy hatalmas bevásárlóközpöntot.Amint zöld lett elindultam,majd az aluljárójában leparkoltam.Megjegyeztem a helyet és a lifthez léptem.Beszálltam és mikor kinyílt az ajtó egy hatalmas tér tárult elém.Jobbnál jobb üzletek.Egy bankautomatánál megálltam és vettem ki pénzt.A Bershkába mentem először ahol egy fekete magassarkút és egy fehér farmernadrágot vettem.Majd az Aeropostale(ejtsd:aéropósale)-ben egy hosszított fekete dekolt toppot vettem melyek Schwarowski gyémántok díszítettek.Egy ékszerboltba is benéztem,ahol egy fehér ''Bad'' feliratú nyakláncot vettem és egy hozzá passzoló fülbevalót.Majd egy sminkosztályt kerestem fel ahol szempillaspirált és szájfényt vettem.A megvásárolt cuccokat belegyömöszöltem egy nagyobb zacskóba és aval a kocsiig cipekedtem.Felnyitottam a csomagtartót majd beültem a hátsó ülésre ahol átöltöztem.A levett ruháimat betettem a csomagtartóba majd lecsuktam és beültem elöre.Épp kibontottam a szempillaspirált mikor eszembe jutott,hogy a hajam rendkívül rossz.Gyorsan kiszálltam a kocsiból,bezártam és visszaszaladtam a bevásárlóközpontba.Ellenőriztem,hogy van-e rajtam cimke,majd mikor meggyőződtem róla,hogy nincs akkor újra beléptem a központba.A negyedik emeleten,volt egy fodrászat.Éppen egy szabad hely volt.A fodrász egy férfi volt.Kérdeztem egy árat majd leültem a székbe.Fél óra alatt olyan hajat csinált nekem,hogy még Victoria királynőé sem volt szebb.Azhiszem.Kifezettem,majd vissza ''futottam'' az autóhoz.Gyorsan beültem és sminkelni kezdtem.Ezt hamar befejeztem.A kezemet a volánra tettem,bekapcsoltam a GPS-t és padlógázzal hajtottam ki az aluljáróból.Az ügynökség New-York központi részében feküdt.Leparkoltam elé,majd a kistáskámat a vállamra véve tipegtem befele.A földszinten egy recepcióspult volt.
  -Elnézést.Hol találom Victoria Villegast.-kérdeztem.A nő felnézett,majd megnyomott egy gombot a telefonon és mikor valaki felvette,motyogott valamit.
  -Milyen ügyben?-kérdezte,de mire válaszolni tudtam volna egy magas barnhajú férfi jött  oda.
  -Hívták Jess?-kérdezte.A fiatal nő bólintott.
  -Victoriát keresi.-mondta.
  -Ó..vagy úgy.-sóhajtott a férfi,majd karon fogott és egy liftbe ráncigált.
  -Milyen ügyben?-kérdezte.
  -Nos..amolyan személyes.-mondtam.
  -Értem.-nyögte a férfi,majd kinyílt a liftajtó és újra hurcolni kezdett.-Victoria irodája itt van.Ülj le és vár meg.Nemsokára itt lesz.-mutatott a mutatós kis piros egyszemélyes kanapék fele.Bólintottam egyet majd hátráltam.
  -Amúgy Dave vagyok.Örültem.-nyújtotta a kezét.
  -Evelyn.Örülök én is.-mosolyogtam vissza neki.Kezet ráztunk,majd egy ismerős arc tűnt fel a lépcsőn.Felálltam a székről és a nővel szemebn álltam.Azaz az édesanyámmal szemben.
  -Segíthetek?-szólalt meg kedves mosolygós hangon.
  -Lehetne ezt inkább négyszem közt?-kérdeztem.
  -Hát persze.-bólintott majd bevezetett az irodájába.3 falon faltól falig ablakok voltak amely tökéletesen bevilágította a hatalmas irodát.A szoab közepén volt egy hatalmas asztal de nem volt rajta több egy Apple laptopnál.Mögötte egy krémszinű kerekes szék volt elötte pedig egy fehér bőrfotel.
  -Ülj le.-mutatott a fotelre majd elindult a kávéfőző fele.-Kérsz valamit?-kérdeztem,mikor én már a fotelben ücsörögtem.
  -Nem köszönöm.-mondtam udvariasan majd megvártam,hogy leüljön.Visszalépkedett és leült velem szemben.
  -Tehát.Miröl szeretnél beszélni?-kérdezte.Kotorászni kezdtem a táskámban,a kép után ami rólam és anyáról készült még mikor kicsi voltam és ő az ölében tartott.Mikor megkaptam,visszacipzároztam a táskát majd átadtam a képet.Elvette de nem nézett rá.Tovább figyelte az arcomat.
  -Emlékszel erre?-kérdeztem.Rátekintett a képre és az amúgyis nagy barna szemei mégnagyobbra kerekedtek.Szőke haja rálapult fejére és az ijedtégtől kifehéredett az arca...

2011. április 16., szombat

VIII.Rész

Ebben a sürgés-forgásban teljesen elfelejtettem a kutatást.Ma este apuék elmentek szóval hozzá láthatok.Mikor halllottam egy ajtó csapódást és megbizonyosodtam róla hogy tényleg elmentek,bevonultam a szobámba.Bekapcsoltam a gépem és felmentem a netre. Beléptem különböző közösségi oldalakra és rákerestem a névre."Victoria Villegas"-csengett minden egyes keresésnél a fülembe.Egyszercsak valami érdekeset találtam. Megláttam azt a nőt amelyik azon a képen volt. amit találtam a dobozban. Ugyan az az alak.Ugyan az a szem és haj. Úgy érzem most találtam valamit amire szükségem lesz. Ugyanis ott volt a címe is.Elhatároztam ,hogy holnap megkeresem...


**Másnap**

Reggel korán keltem mert izgatott voltam. Nem tudom ,hogy hogy köszönjek neki.Hisz nem is ismerem. De hát mégis az anyám. És mi van hogyha nem is ismer meg? A nevemről biztos tudni fogja. Vagy nem.. De azért egy próbát megér.
Lementem a konyhába.Ott találtam apuékat. Békésen kávézgattak.
-Jó reggelt!-köszöntem.
Neked is!-adott egy puszit anyu.Elvettem egy sonkás kiflit és benyomtam egy tea kíséretében.Felmentem felöltözni.
Kibányásztam a szekrényből egy lila flitteres pólót és egy fehér csőgatyát majd felvettem. Lesomfordáltam a lépcsőn és megnéztem anyuék ott vannak e még. Nem voltak ezért gyors üzemmódba kapcsoltam. Felkaptam a lábamra a lila conversemet és nyitottam volna ki az ajtót de..

VII.Rész

Másnap reggel apa hangos lépteivel ébresztett:
  -Kelj fel.-bökdösött.Kinyitottam a szemem és apa csurom vizes fejével találtam magam szembe.
  -Mi a?!-csodálkoztam hisztérikus módon.Felültem és még két ember volt benn a szobámban.A ruhájuk tele festékkel ami már régen odavolt száradva.Bizonyára a festők.Egyből felpattantam az ágyból és érdeklődő tekintettel üdvözöltem őket:
  -Heló.-nyújtottam a kezem amit viszonoztak.Letették a festékesdobozokat,majd az egyik a kezembe nyomott egy könyvszerűséget.
  -Ez meg mi?-kérdeztem és kinyitottam.Festékszínek mintái voltak benne.
  -Válassz.-mutatott apa az egyik festékmintára.Hosszasan megfigyeltem az összes színt,míg végül egy szép lila szín ragadott el.
  -Ez.-mutattam rá és a festők fele fordítottam.
  -Kiváló választás.Illik hozzád.-mondta az egyik férfi kedves hangon majd egy nagy neilont húzott ki egyik dobozból.A bőröndjeimet felpakolták az ágyra és az egészet bevonták a neilonnal.A szoba közepére helyezték el,majd nekiláttak  a munkának.Apa megfogta a kezemet és beletett egy másik könyvet amiben csempeminták voltak.
  -Ezmeg..?!-néztem rá.
  -Válassz.Gondolom nem akarod hogy a fürdőd olyan legyen.-mondta és mutatott a fürdő fele,ahol szintén két férfi munkálkodott.Az összes csempét felszedték és a fürdőből tiszta üres terepet csináltak.Lapozgattam a könyvet és közben elindultam a konyha fele.De valamibe belevertem a lábam.
  -Áááu.-kiáltottam fel és lenéztem.Egy új üvegkagyló volt az.Gondolom,az enyém,mivel a nevem volt beleégetve az üvegbe.Kikerültem és tovább nézegettem a könyvet.Egy türkizkék tipuson akadt meg a szemem és apa felé fordítottam.
  -Szép.-mondta félszájról majd a mintát odaadta a munkásoknak.Az egyikőjük kiszólt az apró ablakon,a másik percben meg már a kezében volt a csempém.Az ablakhoz futottm én is,és egy hatalmas kamiont láttam.Felvontam a vállam,majd pedig a lépcsőn próbáltam lemenni,ami tele volt mindenfélével.Még le sem értem a konyháig anya nyomott a kezmebe egy katalógust.Bútorokkal volt tele.
  -Válassz szobabútort .-mondta majd ő is nekifogott egy katalógust fürkészni.Gyorsan lapoztam.Megakadt a szemem egy igazi luxuságyon.Rámutattam anyunak ő meg rábólintott.Ő is választott egyet az ő szobájukba.Felhívta a bútorosokat és másnapra ígérték.Egész nap ilyen dolgokkal foglalatoskodtunk.Egy egész hetünk arra telt,hogy rendbe hozzuk a házat.De megérte...
A szobám.
A fürőszobám.

Anyáék fürdője.
Anyáék hálója.
Nappali.
Konyha.
Bess háza
Végül az udvari medence.
A ház kívülről.

Remélem tetszett:D








2011. április 15., péntek

VI. rész

Visszaraktam mindent kivéve azt a képet amin én 2 hetes vagyok és anya kézben tart. Meglehetősen szép nő.Elhatároztam ,hogy találkozok vele. Csak hogy hogy az nem tudom.Legszívesebben apám képébe vágtam volna, valami ilyesmit: 'Hogy hazudhattál nekem 8 éven keresztül?', legalábbis valami ilyesmit.Pont az édesapám hazudik nekem.Ha a családomnak nem, akkor kinek kéne egyáltalán hinnem?Átverve éreztem magamat.Egyszerűen, hogy bír a szemembe nézni, tudva, hogy mindig, ha kimondom azt, hogy 'Anya...' nem az igazihoz szólok.Nem értem az egészet.Egy kérdés merült fel bennem.Akkor én nem is Evelyn Knowels-nak hívnak engem, hanem Evelyn Villegas-nak?Semmi nem volt tiszta.
Ekkor benyitott az állítólagos anyám.Mindent gyorsan a zsebembe gyűrtem, nehogy megsejtsen valamit.Rendeztem az arcvonásaim és ránéztem.

-Kérsz valamit vacsorára?-kérdezte tőlem nyugodtan.

-Köszönöm nem.Nem vagyok éhes...-feleltem neki tettetett nyugalommal.Mikor becsukta maga után az ajtót, felsóhajtottam és összeszorított foggal és szemekkel próbáltam visszatartani a könnyeimet.Nem sok sikerrel... Letöröltem az arcomról egy könnycseppet és láttam, hogy az fekete.Ó, ne.Elmosódott a sminkem.Remek.Most ennek nem azért nem örülök, mert nyilván borzalmasan nézhetek ki, hanem azért, mert ha most benyitna valaki, akkor megkérdezné, hogy mi a bajom és akkor nekem el kéne mondanom mindent.

Ennek hevében berontottam a fürdőszobámba, ami a szobámból nyílt, és csak én használtam.Nem volt még nagyon berendezve.Előkerestem a sminklemosómat és igyekeztem minél hamarabb eltüntetni a sírás jeleit.Bár a szemeim még mindig pirosak voltak-mondjuk azt ráfoghattam arra, hogy fáradt vagyok-visszamentem a szobámba.Az ágyam már bent volt, ezért ruhástól beledőltem és hagytam, hogy szépen lassan elaludjak...

V.Rész

Könyvszerűségek álltak benne.Nem tudtam mik lehetnek azok, így teljesen felnyitottam a dobozt és kivettem a tartalmát. Régi könyvek. Kivettem párat és megnézegettem őket. Mikor az utolsót poros könyvet raktam vissza a dobozba kicsusszant valami a lapjai közül. Fölvettem a földről és szemügyre vettem.A boríték elején ez állt: " Feladó: Victoria Villegas        Címzett: Evelyn Knowels" Már ez eleve kíváncsivá tett ezért tovább olvastam.
"''Szia Kicsim. Victoria vagyok az anyukád.Tudom még csak 8 éves vagy,de remélem megérted.Tudom nem velem élsz és nem ismersz.Nem várom,hogy velem élj de szeretnék neked átadni valamit ami legalább apró jelét adja és emlékül marad hogy én vagyok az anyukád.
Puszil: Victoria Villegas.

2003. New-York"
Na ez sokkolt. Hogy-hogy én még ezt nem láttam??Ez..ez nem lehet igaz. Ilyen nem lehet. 
-Apaa!-akartam kiáltani de aztán meggondoltam magam. Most jelen pillanatban mérges voltam rá egy kicsit. Mert azért egész eddigi életemben hazudtak nekem. Jó hogy egy 8 évvel korábbi levelet most találok meg.. Felnyitogattam a többi dobozt is de nem találtam bennük semmi érdekeset. A levelet elraktam a táskámba. Apa épp cipelt be valamit az egyik poros kis szobába. Mikor kiment bementem oda és átkutattam a dobozokat. Az egyikben régi fotók és levelek voltak. Izgalmas kutatásnak bizonyult így elvittem abba a szobába ahonnan jöttem. Betoltam az egyik szoba sarkába és ott is hagytam egy kis ideig míg szabad nem lesz a terep. Nem soká meghozták a bútorokat amit apuék lassacskán betologattak a poros házba. Anya takarítgatott és azt mondta ne zavarjam. Eljött az idő ,hogy megnézzem a képeket,leveleket. Bezártam a rozoga ajtót és leültem a poros fotelbe majd ölembe vetem a dobozt. Először a képeket nézegettem. Az igazi anyukám van rajta és apa. Ezt onnan következtettem hogy az volt ráírva a hátoldalára hogy: "Victoria Villegas+James Knowels=♥" Erre elmosolyodtam. Nézegettem tovább a képeket. Van amelyiken mosolyra húzódott a szám. Találtam egy kiskori képet. Én voltam rajta. Kb. 1-2 hetes és a kórház fehér bölcsőjében fekszem. Megfordítottam a fotót. Ez volt ráírva:" Evelyn Villegas 1994.07.15." Igen,pontosan 2 hetes voltam. 
Tovább nézegettem a képeket majd mikor elfogytak elővettem a leveleket. 
Többnyire szerelmes levelek anya és apa között. Mármint az igazi anyum.. Eggyen megakadt a tekintetem. Ez nem szerelmes levél. Ez búcsúzóul lett írva.Méghozzá anya írta.

"Drága James!
Kérlek bocsájts meg nekem ,hogy itt kell hagynom téged de muszáj. Nem akarok csalódás lenni. Tudod én már nem érzem azt a szerelmet amit 2 éve érzetem. Ezért késztetést érzek arra ,hogy elmenjek! Kérlek neveld egyetlen lányunkat ,hogy meglegyen az a szeretet amire szüksége van..
Nem akartam elmenni búcsú nélkül így itt hagytam ezt a levelet mert úgy éreztem így könnyebb lesz elvállni.
Kérlek ne haragudj: Victoria Villegas"

Ühmm...szegény apa. De végülis anyát is megértem.Én se maradnék olyan mellett akit nem szeretek már. Visszaraktam mindent kivéve azt a képet amin én 2 hetes vagyok és anya kézben tart. Meglehetősen szép nő. Elhatároztam ,hogy találkozok vele. Csak hogy hogy az nem tudom...

2011. április 11., hétfő

IV. rész

Az emeleten az összes helyiségbe benéztem.Mindegyik kongott az ürességtől.Nem éreztem
egyiket se magaménak.Mintha egy idegen embernek, az idegen házában járnék.Beléptem az
egyik, pirosra festett szobába, amiben az előző tuljdonosok bennhagytak egy kopott, régi fotelt.Leültem oda, és arcomat kezeimbe temettem.Egy mély levegőt vettem, ami bent is tartottam.Minden úgy hiányzott... elképzelhetetlenül.A mély levegőt sziszegve kifújtam, és hátradöntöttem a fejem.Később apa behozott pár dobozt, de előre biztosított, hogy nem 100%-ig biztos, hogy az én holmim van benne.Erre én csak megforgattam a szemem, nemtetszésem jeléül.Belenéztem az első dobozba.A ruháimat ismertem fel.A másodikba is belekukkantottam.Könyvszerűségek álltak benne.Nem tudtam mik lehetnek azok, így teljesen felnyitottam a dobozt és kivettem a tartalmát.

2011. április 10., vasárnap

III.Rész

Csak céltalan léptekkel közeledtünk a főbejárathoz.Az ajtó automatikusan kinyílt,minket pedig megcsapott Angeles forró levegője.Csodálatos városnak bizonyult és a légkör is megszokottan meleg volt.Ámbár Nevadánál nem szebb.Indultunk tovább és megálltunk egy fehér Porche elött.
  -Ez meg mi?-kérdeztem flegmán.
  -A legújabb Porsche modell.Talán nem tetszik?-kérdezte apa.
  -De..-fújtam ki a levegőt.
  -És tudod mi a legjobb benne drágám?-fordult Deliahoz.
  -Nem.Miaz?-kérdezte és mosolygott.
  -Hogy a tied.-büszkélkedett vele apa.
  -Mi?Te vettél nekem egy autót?Te megőrültél?-kérdezte Del és azt sem tudta,most sírjon vagy nevessen.
  -Szivesen.-nevetett apa és azzal beültünk a kocsiba.Egy gombnyomásra lehúzta apa a tetejét és elindultunk a főúton.Egész végig a hatalmas épületeket bámultam,ahogy elhaladunk mellettük.Hirtelen megállta a kocsi egy 3 szintes ház elött,hatalmas udvarral és nagy fehér kerítéssel.
  -Ez a ház?-kérdeztem.Meglehetősen nagyobb volt mint a Vegasi házunk.De nekem akkor sem tetszett.A kocsit leparkoltuk a garázsban,kiszálltunk belőle és egy hosszú folyósón át bekerültünk a házba.Hatalmas tér tárult elénk.A bútorok egy kis helyre voltak összerakva.A falak fehérek voltak a szobák porosak.
  -És úgygondoltátok,hogy itt fogok aludni?-akadtam ki.
  -Igen.Estig összehozunk egy ágyat.-mondta.
  -Azt már nem.Én a kocsiban fogok aludni.És kész.-mondtam majd feltrappoltam a lépcsőn,hogy körülnézzek fent is...

2.rész

Néztem az egyre távolodó házunkat. Olyan jó volt itt ,hiányozni fog ez a hely. A jól megszokott környzet. Zöldellő bokrok,a park amelynél az első csókom történt,a fa a hegyen melyre kiskoromban mindig felmásztunk. Szívem szerint maradnák..csak hát nem lehet. Anyuék Los Angelesről áradoztak egész úton. Én csak bámultam ki a kocsi ablakán. Láttam pár  vidáman ugrándozó nyuszit is az út mentén. Az út mellett egy  mező volt. Emlékszem ,hogy a szüleimmel sokat piknikeztünk itt. Én mindig is szerettem volna megfogni egy lepkét,de soha nem sikerült. Egy könnycsepp kezdte szúrni a szememet. Itt kell hagynom ezt a csodás helyet,amihez oly sok emlék köt. Annyi minden történt itt. Születésem óta itt élek.. Istenem de  hiányozni fog.

Kb. 20 perc múlva megérkeztünk a reptérre. Leadtuk a csomagokat és felszálltunk a gépre. Én ültem az ablak mellett. Bámultam az éppen felszállni készülő gépek felé rohanó embereket. A mi gépünk is lassan  fel fog szállni és Las Vegasba repít minket.
"Kérem kapcsolják be öveiket a gép felszáll!"-szólt egy hang a hangszórókból.

Tudtam ,hogy most utoljára látom ezt a várost. Nem bírtam ki könnyek nélkül. Az ablak felé fordultam és kibuggyant az első könnycseppem és azt követte a többi. Letöröltem a könnyeimet és előre fordultam. Kivettem a zsebemből a telefonom és beraktam a fülembe a pink fülhallgatóm. Elkezdtem zenét hallgatni majd unalmamban elaludtam.

A  hangszóró recsegő hangjára ébredtem, ami bejelentette ,hogy nem sokára megérkezünk ezért be kell kapcsolni az öveket. Én ki se kapcsoltam szóval nem kellett csinálnom semmit. Pár perc múlva le is szállt a gép, Ki csatoltuk az öveinket és mindenki megindult az ajtó felé. Cammogva kiértünk a gépből és végig mentünk a folyosón. Vegas óriási repterének belsejében találtuk magunkat...

2011. április 9., szombat

I.rész

’’Evelyn Knowels vagyok.6 éves.Nevadában élek anyával és apával.Van egy kutyám Bess…2001’’-lapozgattam a poros lapokat egy régi naplóban.Éppen dobozokba pakoltam mikór rátaláltam és leültem olvasgatni.Miután elolvastam,betettem a dobozba és leragasztottam a tetejét.
  -Kész vagy?-jött be apa az ajtón.
  -Igen..-húztam az orrom.Ez az egész költözés dolog olyan ..olyan..hülye dolog.Új otthon,új osztálytársak..fuj..meg új barátok.-Muszály költöznünk?-durcáztam.
  -Igen.-ült le mellém apa és nevetett.-Tudod,néha a dolgok nem úgy történnek ahogy elterveztük.Mint ahogy ez az egész költözés dolog sem.És..hogyvan a naplód?-kérdezte.
  -Mi?Honnan tudod hogy..?Ne..apaa..-nyafogtam nevetve.
  -Ugyanmár.Olyan édes voltál mikor 6 évesen írtad a naplót.-nevetett ő is.
  -Apa..azóta 16 lettem.-nevettem fel.-Tudod..tegnap töltöttem.-mutattam a naptárra amin be volt karikázva Március. 13.Apa csak bólintotott majd megfogott egy dobozt és levitte a nappaliba.Én is megfogtam a legkönnyebbet és lelépcsőztem vele.Apa még párszor fordult míg lehozta az összeset.Este 7. körül jöttek a költöztetők és az összes dobozt elvitték.A szobám üres volt.Egy fakórózsaszín szóba fapadlóval és sok-sok porral.Egy-két könnycseppet ejtettem a padlóra,ami hangosan koppant egyet majd eltűnt.Lementem a lépcsőn és anyával találtam magamat szembe.
  -Jaj kicsim.Lehet,hogy ott jobb lesz mint itt.-mondta és megához szorított.
  -Aha…-hümmögtem,bár kétlem hogy jobb lenne ott vagy akárhol,mint Nevadában.Vegas egy olyan város amit nem lehet megunni.Vagy mégis.Anya engedett szorításából,majd mutatott a nyitott ajtó fele.Mégegyszer intettem egy búcsút a szobámnak,majd ölembe fogva Besst beültem az autóba.Apa beindította a kocsit és egyenesen a reptér fele hajtott…

Szereplők

Evelyn  Knowels~főszereplő~

Victoria Villegas~anya~
James Knowels~apa~

Delia Knowels~anya~
Clio Denters~BFF~
Dolly~Clio kutyusa~
Bess~Evelyn kutyusa
Justin Bieber~főszereplő~
Jasmine Villegas~testvér~