Néztem az egyre távolodó házunkat. Olyan jó volt itt ,hiányozni fog ez a hely. A jól megszokott környzet. Zöldellő bokrok,a park amelynél az első csókom történt,a fa a hegyen melyre kiskoromban mindig felmásztunk. Szívem szerint maradnák..csak hát nem lehet. Anyuék Los Angelesről áradoztak egész úton. Én csak bámultam ki a kocsi ablakán. Láttam pár vidáman ugrándozó nyuszit is az út mentén. Az út mellett egy mező volt. Emlékszem ,hogy a szüleimmel sokat piknikeztünk itt. Én mindig is szerettem volna megfogni egy lepkét,de soha nem sikerült. Egy könnycsepp kezdte szúrni a szememet. Itt kell hagynom ezt a csodás helyet,amihez oly sok emlék köt. Annyi minden történt itt. Születésem óta itt élek.. Istenem de hiányozni fog.
Kb. 20 perc múlva megérkeztünk a reptérre. Leadtuk a csomagokat és felszálltunk a gépre. Én ültem az ablak mellett. Bámultam az éppen felszállni készülő gépek felé rohanó embereket. A mi gépünk is lassan fel fog szállni és Las Vegasba repít minket.
"Kérem kapcsolják be öveiket a gép felszáll!"-szólt egy hang a hangszórókból.
Tudtam ,hogy most utoljára látom ezt a várost. Nem bírtam ki könnyek nélkül. Az ablak felé fordultam és kibuggyant az első könnycseppem és azt követte a többi. Letöröltem a könnyeimet és előre fordultam. Kivettem a zsebemből a telefonom és beraktam a fülembe a pink fülhallgatóm. Elkezdtem zenét hallgatni majd unalmamban elaludtam.
A hangszóró recsegő hangjára ébredtem, ami bejelentette ,hogy nem sokára megérkezünk ezért be kell kapcsolni az öveket. Én ki se kapcsoltam szóval nem kellett csinálnom semmit. Pár perc múlva le is szállt a gép, Ki csatoltuk az öveinket és mindenki megindult az ajtó felé. Cammogva kiértünk a gépből és végig mentünk a folyosón. Vegas óriási repterének belsejében találtuk magunkat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése