V.Rész

Könyvszerűségek álltak benne.Nem tudtam mik lehetnek azok, így teljesen felnyitottam a dobozt és kivettem a tartalmát. Régi könyvek. Kivettem párat és megnézegettem őket. Mikor az utolsót poros könyvet raktam vissza a dobozba kicsusszant valami a lapjai közül. Fölvettem a földről és szemügyre vettem.A boríték elején ez állt: " Feladó: Victoria Villegas        Címzett: Evelyn Knowels" Már ez eleve kíváncsivá tett ezért tovább olvastam.
"''Szia Kicsim. Victoria vagyok az anyukád.Tudom még csak 8 éves vagy,de remélem megérted.Tudom nem velem élsz és nem ismersz.Nem várom,hogy velem élj de szeretnék neked átadni valamit ami legalább apró jelét adja és emlékül marad hogy én vagyok az anyukád.
Puszil: Victoria Villegas.
2003. New-York"
Na ez sokkolt. Hogy-hogy én még ezt nem láttam??Ez..ez nem lehet igaz. Ilyen nem lehet. 
-Apaa!-akartam kiáltani de aztán meggondoltam magam. Most jelen pillanatban mérges voltam rá egy kicsit. Mert azért egész eddigi életemben hazudtak nekem. Jó hogy egy 8 évvel korábbi levelet most találok meg.. Felnyitogattam a többi dobozt is de nem találtam bennük semmi érdekeset. A levelet elraktam a táskámba. Apa épp cipelt be valamit az egyik poros kis szobába. Mikor kiment bementem oda és átkutattam a dobozokat. Az egyikben régi fotók és levelek voltak. Izgalmas kutatásnak bizonyult így elvittem abba a szobába ahonnan jöttem. Betoltam az egyik szoba sarkába és ott is hagytam egy kis ideig míg szabad nem lesz a terep. Nem soká meghozták a bútorokat amit apuék lassacskán betologattak a poros házba. Anya takarítgatott és azt mondta ne zavarjam. Eljött az idő ,hogy megnézzem a képeket,leveleket. Bezártam a rozoga ajtót és leültem a poros fotelbe majd ölembe vetem a dobozt. Először a képeket nézegettem. Az igazi anyukám van rajta és apa. Ezt onnan következtettem hogy az volt ráírva a hátoldalára hogy: "Victoria Villegas+James Knowels=♥" Erre elmosolyodtam. Nézegettem tovább a képeket. Van amelyiken mosolyra húzódott a szám. Találtam egy kiskori képet. Én voltam rajta. Kb. 1-2 hetes és a kórház fehér bölcsőjében fekszem. Megfordítottam a fotót. Ez volt ráírva:" Evelyn Villegas 1994.07.15." Igen,pontosan 2 hetes voltam. 
Tovább nézegettem a képeket majd mikor elfogytak elővettem a leveleket. 
Többnyire szerelmes levelek anya és apa között. Mármint az igazi anyum.. Eggyen megakadt a tekintetem. Ez nem szerelmes levél. Ez búcsúzóul lett írva.Méghozzá anya írta.

"Drága James!

Kérlek bocsájts meg nekem ,hogy itt kell hagynom téged de muszáj. Nem akarok csalódás lenni. Tudod én már nem érzem azt a szerelmet amit 2 éve érzetem. Ezért késztetést érzek arra ,hogy elmenjek! Kérlek neveld egyetlen lányunkat ,hogy meglegyen az a szeretet amire szüksége van..
Nem akartam elmenni búcsú nélkül így itt hagytam ezt a levelet mert úgy éreztem így könnyebb lesz elvállni.
Kérlek ne haragudj: Victoria Villegas"

Ühmm...szegény apa. De végülis anyát is megértem.Én se maradnék olyan mellett akit nem szeretek már. Visszaraktam mindent kivéve azt a képet amin én 2 hetes vagyok és anya kézben tart. Meglehetősen szép nő. Elhatároztam ,hogy találkozok vele. Csak hogy hogy az nem tudom...