XIX.Rész

Ahogy a kormánykeréken végighúztam a kezem eszembe jutott az a sok emlék.A hit a szeretet.S mindez hazugságba láballt.Az a sok emlék.Az a nő aki felnevelt,aki anyának vallotta magát valójában nem ő.Valójában egy idegen.Aki felnevelt.Könnyek csurogtak ki a szememből.Megszólalt a telefon.
  -Tessék?-nyöszörögtem sírós hangon.
  -Csak nem sírsz?-kérdezte az ismerős hang.
  -Mi?Honnan tudod?-kérdeztem meglepődve és letöröltem a könnyeim,mintha látná is valaki.
  -Nem szükséges törölni őket.Már láttam.-mondta.Felkaptam a fejem és oldalra fordítottam.Megpillantottam az az embert,akiben még ha furcsa is vakon megbízom.Nem ismerem de tudom,hogy szeretem.A tökéletes arcvonalát megvilágította a fény.Csillogó barna szemei lázasan mosolyogtak rám.A bánat odébb állt,s mintha elfújták volna ült ki a görbe az arcomra.Mikor zöld lett a lámpa,csak a fülemhez emeltem a telefont:
  -Kösöznöm.-mondtam,majd elindultam haza.Lassan vezettem.Mire hazaértem Jasmie a szobájában feküdt..a falat figyelte.Fekete szemfestéke lassan folyt le angyali arcán.Láttam,hogy valami nincs rendjén.
  -Jasmie..-simogattam meg a fejét.-Mi a baj?-bújtam mellé.
  -S..semmi.-mondta.
  -Ok nélkül az ember..nem sír.-nyöszörögtem.A kezembe nyomta a laptopját.Rámutatott két képre.Egyiken ő volt egy vörös hajú fiúval amint éppen csókolják egymásat.A másik is ugyanaz..csak annyi eltéréssel,hogy a fiu nem Jasmiet csókolja hanem egy másik lányt.Leesett a lényeg.Próbáltam megvígasztalni de..semmiresem reagált.
  -Najó itt elég.Van egy órád,hogy elkészülj,Megyünk kosarazni pár haverral.Na?-adtam be.
  -Jó.-nyöszörgött.Felállt a könnyeit letörölte és a fürdőben kötött ki.Én is nekiestem a ruhásszekrénynek.Egyszerre jöttünk ki a helységekből és...

XVIII.Rész

És az óra 10.50-et mutatott.
  -Jézusom.-sikítottam.
  -Mi?Ki?Mivan?-nézett Jasmie.
  -Sietnem kell.-rohantam be a szobánkba.Jasm csak nézett utánam.Gyorsan kivettem egy fehér térdig érő nadrágot és egy passzoló toppot.Egy fehér Concűverset és egy kistáskát.Pár kiegészitővel tuningoltam ezt majd a hajamat lófarokba fogtam.Mikor a fésüt a kezemből letettem,a telefonom megszólalt.
  -Igen.-szóltam bele.
  -Szia.Itt vagyok a házatok elött.De hol a kocsid?-kérdezte.
  -Tessék?Hát a ház elött.-lepődtem meg.De az eszembe se jutott volna,hogy Justin nem tud a költözésemről.-Jaj Justin..hát izé...tudod..az a helyzet,hogy New-Yorkban lakom.-nyögtem ki.
  -Mi?Dehát ezelött még itt laktál vagy nem?-akadt ki.
  -De.Majd elmondom.Találkozzunk a házadnál.-mondtam és válaszát vártam.
  -De..-mondta.
  -Semmid de.-szakítottam félbe.Letetem a telefontmajd puszit nyomtam anyuék arcára és padlógázzal indultam L.A. fele.Mivel a forgalom nem volt nagy,szerencsére tudtam haladni elég jól.Mikor odaértem az első ami szembetűnt a szurokfekete RangeRover.Leparkoltam és kisálltam.Ahogy becsaptam az ajtót megnyílt a bejáratiajtó és mögötte egy angyali arc démoni mosolyával csalogatott magához.Lassan közeledtem hozzá.Egy karját eltakarta az ajtó a másikkal meg támasztotta az ajtófélfát.Mikor már csak éppen egy pár centiméter választott el tőle megszólaltam.
  -Szia.-suttogtam.
  -Szia.-szorított magához és egy forró puszit nyomott az arcomra.Betessékelt majd az ajtót becsukta.Letettem a táskámat és leültem a konyhában egy bárszékre.
  -Kérsz valamit?-kérdezte.
  -Nem köszi.-mondtam.Bólintott és leült mellém.
  -Tudod ugye,hogy igen sok mondanivalót kell belesűríts 2 órába?Hm?-kérdezte és a hajával babrált.
  -Hát..igen.-mondtam.-De kezdjük inkább a konfliktusnál.Ott asszem te tartozol magyarázattal.-mondtam majd a kezeimet a combomra raktam.
  -Igen..igaz.-mondta és nyelt egy jó nagyot.-Tudod..aznap éjjel míg aludtál sokat figyeltelek.A sötétség vagy talán az angyalian démoni arcod,de kihozta belőlem azt a csókot.Én tényleg sajnálom.-huzogatta a vállát és kicsit lhúzódótt tőlem.
  -Értem.-suttogtam,mivel mást nemigazán tudtam mondani.
  -Most te jössz.Mit keresel te mégis New-Yorkban?-kérdezte.
  -Hosszú...-húztam a vállam.-Igazából az van,hogy 16 éven kerestül azt hittem Delia az anyám mialatt Victpria volt az.Apa nem mondta meg nekem most se.Magmtól jöttem rá.Mikor átköltöztünk Vegasból ide LosAngelesbe megtaláltam a levelét és egy képet.Rákerestem a neten és megtaláltam.Az is kiderült,hogy van egy ikertestvérem is akiről apa nem tud.Fogtam magam és ideköltöztem.Nem akarom többé a hazugságot látni.-mondtam és egy-két könnycsepp jlent meg az arcomon.Justin közelebb húzódott és letörölte azokat.
  -Tudod..én szüleim elváltak,miko 2 éves voltam.Bár akkor nem értettem semmit,most igenis tudom milyen is az ha egyik szülőtől távol élsz.Van két féltestvérem a Jazzy meg a Jaxon.Igazából ha tehetném,mindig apuval lennék.-mondta ő is.
  -Ez igazán szomorú.-mondtam miközben az arcát fürkésztem.Látszott a szemein,hogy most legjobban egy ölelésre vágyik.Felálltam és megöleltem jó szorosan.Megfogta a kezem és éreztem egy forró vizcseppet rajat.
  -Te..te...te sírsz?-lepődtem meg és a szeme alá húztam az ujjam,majd letöröltem a többi könnyet.Nem válaszolt.Csak szótlanul felállt és a kanapére ült.Megölelt egy párnát és abba folytotta könnyeit.Feltérdltem a háta mögé és megöleltem.Közben könnyeit törölgettem.
  -Sss..nyugodj meg.-suttogtam a fülébe folyamatosan.Hirtelen felém fordult én pedig újra az ölében landoltam.Felnéztem az órára.Háromnegyed 1.
  -Justin.-néztem még mindig az órát.
  -Hm?-nyöszörgött.
  -12.45. van.-mondtam.
  -Tessék?Mi?Nemár.Mennem kell.-állt fel gyorsan és a fürdőbe lemosta az arcát.Majd mintha smemisem történt volna visszajött hozzám..-Úgy 4-5 fele megyünk kosarazni.Utánad megyek New-York-ba.Add a lakcímed.-mondta.Vettem egy papírt és egy ceruzát majd leírtam neki a pontos címet.Mindketten beültünk az autóba és két külön irányba fárdultunk el..

XVII.Rész

De már nagyon vártam,hogy odaérjünk már.Nemsokára leállt a kocsi motra és kivette a slusszkulcsot belőle anya.Kiszálltunk és az iroda fele ballagtunk.Beléptünk az ajtón,ahol először találkoztam anyával.Leültem és bekapcsoltam a laptopot.

   -Evy..kérlekszépen ülj át arra a fotelra.Mert ma jönnek a modellek és ruhát választunk.-mondta.

   -Oké.-bólintottam és fogtam magam,majd áttelepedtem egy hatalmas bőrfotelra amire természetesen nem emlékeztem.A laptopon szórakoztam,mikor hirtelen rajzolni támadt kedvem.Igazából sose rajzoltam sézpen,de a kedvemet elütötte.Kértem papírt meg ceruzát aztán nekiláttam.Eközben szebbnél szebb modellek jöttek be anyához.A rajzolásomból,mindössze pár ruhaterv sikeredett.Ki is festettem őket,bár nemnagyon lettek művésziek.Pár órán át ez ment,majd elfogytak a lányok.

  -Gyere menjünk.-intett felém.Teljesen elgémberedtek a végtagjaim.Kicsit megmaszíroztam őket és felálltam.De a rajzokat nem vettem észre,hogy leestek a kanapéra és ott hagytam őket.Bezártuk az irodát és a kocsi fele lépdeltünk.

  -Mit szólsz egy kis fast-foodhoz?-kérdezte és a McDonald's reklámra sandított.

  -Hát oké.-bólintottam rá.Bementünk az éttrembe és legalább hét embernyi kaját vásároltunk.Mikor beléptünk a házba,Jasmie a konyhában szürcsölgetett egy kis mentateát és kozben mosolyok hagyták el az arcát.A laptoja elött ült.Szorgosan írt vissza az üzenetekre.

  -Megjöttünk.-öleltem meg hátulról amiől megijedt.Felsikított majd elnevettük magunkat.Felpillantottam a laptopra és...

XVI.Rész

  -Holnap,eléggé sokat kell a modellügynökségnél maradnom.Jasminhoz pedig jönnek,hgoy vegyenek fel egy új dalt.Ha gondolod jöhetsz velem.Elkelne egy kis segitség.-kacsintott rám.
  -Oké.Persze.Szivesen.-mosolyogtam.Majd kiment.Befeküdtünk az ágyunkba.Nem bírtam lehunyni a szemeimet pedig holnap eléggé sok dolgom lett volna.
  -Jasmie?-szólitottam meg.
  -Igen?-kérdezett vissza.Ezekszerint ő sme aludt.
  -Nincs kedved kicsit átrendezni az ágyakat?-kérdeztem meg.
  -De.-válasozltam majd felkapcsoltuk a villanyt.Egymás mellé toltuk az ágyainkat.Majd az összes bútorunkat egymás mellé toszogattuk.
  -Na mostmár jó.-hulottam az ágyra Jasmieval.Álomba is merültem.Reggel korán ébredtem.Még csak akkor kezdett a nap sütni.Kikeltem az ágyból és nagyot nyújtóztam.Az újjaimmal hátrefésültem a hajamat,majd egy csattal elfogtam a szememből.Kisomfordáltam a szobából.A konyhába ültem le egy kávéscsészével a kezemben és szürcsölgettem.Majd elmostam és visszamentem a szobánkba.Jasmie már az ágyon ücsörgött engem keresve.
  -Reggelt.-mentem oda hozzá és rekedt hangon köszönve megpusziltam.
  -Reggelt.-mondta ő is és megölelt.A szekrényemhez vonultam és kiválaszottam belőle egy miniruhát,hozzá meg egy Gucci cipőt.Mielött felvettem volna megkérdeztem Jasmiet is.
  -Szerinted ez oké?-kérdeztem miközben a fejemet vakargattam.
  -Aha.-bólintot rá.Majd ő is kikelt az ágyból és a fürdőt szállta meg.Fürdött és készülődött.Egy háromnegyedes mélyülepű farmert meg egy csíkor pólót vett fel.Beállt a tükör elé és hosszú fekete haját fésülgette mikor elhaladtam a háta mögött és a tükörbe egy Cool jelet mutattam.Ő pedig visszakacsintott rá.Leültem a sminkesasztalhoz és enyhén kifestettem magam.
  -Kész.-álltam fel a tükrös toalett elöl.Jasmie csak egy Király vagy jellel mutatta beleegyezését.Kiléptem az ajtón.Anya jött velem szembe.
  -Nahát már kész is vagy?-kérdezett.Bólintotam.Ő is teljes harci felszerelésben virított.Egy fekete cicanadrág,egy fekete magassarkú és egy szürke bővített póló volt rajta.Tökéletes alakját mindenféle ruhája sugározta.
  -Akkor indulhatunk ugye?-kérdezte és a kocsi fele mutatott majd feltettenapszemüvegét.Bólintottam úújra,majd visszafutottam a táskámért meg a laptopomért.Besst pedig Jasmiera bíztam.Majd elköszöntem tőlük és beültnk a kocsiba.Az út nyugodtan telt,de..


 Gyengébbek kedvéért a Jasmie-t Dzsászmi-nak kell olvasni ^^

XV.Rész

A tenyerem izzadni kezdett a kormánykerék alatt és egyre inkább próbáltam uralkodni magamon,mint az útra figyelni,amiből baleset is lehetett volna.Megérkeztünk.Kiszálltam a kocsiból és nagy léptekkel közeledtem az ajtónk fele.Halottam a hátam mögött az ajtócsapkodásokat.De valami gyanus volt.Az én autómon kívül 2 ajtó volt és 3 ajtócsapás volt.Hátranéztem és egy Range Rover parkolt az én kocsim mögött.Az ablakok sötétek voltak így nem láttem ki ül benne.Visszafordultam és benyitottam a házba.
  -Evelyn.-esett nekem apu,te hidegvérrel eltoltam magamtól.Delia csak kisírt szemekkel figyelt a kanapéról.
  -Sajnálom.-suttogta anyu apunak.Bementem a szobámba és a költöztetőkkel együtt minden cuccomat összeszedtem különböző dobozokba.Fél óra alatt a szobában csak az üres bútorok voltak.
  -Mégis hová mész?-kérdezte apu mikor kivonultam a dobozokkal.
  -New-Yorkba.-mondtam hidegen majd elhagytam a házat.A dobozt ami a kezemben volt beletettem a csomagtartómba majd lecsuktam.Megnéztem,hogy a fekete kocsi még ott van-e a hátam mögött,de nem volt.Visszafutottam a házba,és egyenesen a szobámba mentem.
  -Bess.-kiáltottam a kiskutyám nevét.Ki is bújt az ágy alol majd az ölömbe kéreckedett.-Sziasztok.-kösözntem félszájról és elhagytam a házat.Remélhetőleg egy jó hosszú időre.Anya,Delia és apa mindezt szó nélkül nézte.Majd mikor beültem a kocsimba Victoria jelent meg az ajtónkban.Elindult a költöztetőkkel együtt a kocsija fele.Beült majd vezetni kezdett minket New-York fele.Nem telt sok időbe míg odaértünk.Kiszálltunk én meg idegességemben lerágtam az összes körmömet.Megfogtam Bess-t és sétáltam vele befele anya után.
  -Szia Jas.Megjörrünk.-mondta miközben belépett az ajtón.Jasmine kilépett az ő szobájából és meglepődve mért végig.Papucsba dugta lábát majd futólépésben esett nekem.
  -Evelyn.-ölelt meg szorosan.Éreztem egy forró könnycseppet lecsúszni a hátamon.Viszonoztam neki az ölelést.
  -Jasmine.-suttogtam.Anyár pillantottam aki meghatottan nézett minket ölelkezni.
  -Leszünk egy szobában?-fogta meg a kezem Jasmine és mintha olyan régi barátnők lettünk volna mosolygott.Bólintottam,majd megfogtuk a dobozokat és bevittük a szobájába.Jó nagy terülű teremben lakott így jócskán volt hely mindketttőnknek.Két kényelmes baldachínos ágy két szekrény két plazmatévé, a sarokban hatalmas faltól-falig tükrök.Egy stúdió felszerelés is volt,meg egy aprócska pódium.A ruhásszekrények beépitettek voltak így nem foglaltak olyan nagy helyet.Mindkettőnkek volt sminkesasztala.Elkezdtem kipakolni a ruhákat és ő is segített.Hirtelen felkapta a fejét,mikor a cipőimet válogattuk.
  -Úristen.Ez a legújabb Gucci darab?-húzta végig ujját a leopárdmintás magassarkúmon.
  -Az.-válaszoltam neki mosolyogva.
  -Látom megtaláltátok a közös hangot.-nevetett fel anya.
  -Meg.-mosolyogtunk egyszerre.
  -Na majd késöbb folytatjátok de kész a vacsi.-mutatott a tégas konyha fele ami az emeleten volt.Bólintottunk,majd felálltunk és közeledtünk az ajtóhoz.Spagetti volt a vacsora amit imádok.Laskaszívások közepedte,hangosan nevetgélve elfogyasztottuk a vacsit.Éppen egy kis narancsléért indultam,mikor a telefonom megszólalt.Ismeretlen szám volt.
  -Igen?-szóltam bele.
  -Szia.Justin vagyok.-szólt bele az ismerős hang.
  -Jaj szia.-mondtam kedves hangon.
  -Tudod,történt ma reggel kis nézeteltérés.Esetleg,holnap délelött enne kis időd?-kérdezte.-Szeretném megbeszélni ezeket.
  -Persze.Mikor és hol?
  -Én utánad megyek délelött 11 körül.Utána dolgom van de délután megint szabad vagyok.Elemgyünk a srácokkal és a csajokkal egyet kosarazni.Jössz te is?-lelkesedett.Hát mivel nemnagyon voltam profi a kosárban csak azért mondtam igent,mert olyan aranyos.
  -Oké.-mondtam neki.
  -Szuper.Akkor holnap 11-kor.Szia.Jóéjt.-mondta majd letette.Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe és ittam egy pohár narancslevet.Ahogy elmostam a poharat Jasminnak is lázasan csengeni kezdett a telefonja.Pár perc alatt lerendezte a dolgot ahogy én is.Elmostuk a tányérokat és folytattuk a pakolászáts...Miután befejeztük egymás szekrényéből rohangáltunk a másikba és ruha-cipő cseréket végeztünk.Anya lépett be a szobába:
  -Evelyn?-kérdezte.
  -Igen?-válaszoltam.
  -Holnap...            
     Folytatás következik:D

XIV.Rész

Apa telefonszámát mutatta.Reszektő kézzel felvettem.
  -Igen?!-szóltam bele határozottan.
  -Evelyn te vagy az?-kérdezte aggódva.
  -Igen.Mért?-kérdeztem,mintha semmisem történt volna.
  -Hol a fenében vagy?-kérdezte,már-már idegesen.
  -Anyunál.-mondtam határozottan.
  -Hogy lehetnél nála,ha egyszer anyád is itthon van?-mondta,mivel bizonyára nem gondol arra,hogy az igazira értettem.
  -Én az igazi anyámra gondoltam.-mondtam komolyan.
  -Hogyérted,hogy az igazi?-kérdezte meglepetten,de hallatszott hogy csak simítani akar a dolgokon.
  -Nincs többé szükség mentegetőzésre.Mindent tudok.-jelentettem ki.De válasz nem érkezett,csak a szuszogását hallottam,ahogyan egyre gyorsul,majd lerakta.-Hát ja.Erről ennyit.-mondtam csak úgy magamban,majd visszafordultam Victoriához és mélyen a szememébe néztem.
  -Szóval..megértem ha utálsz.-kezdett bele.
  -Nem.Nem utállak sőt...szeretnék segitséget kérni tőled.-mondtam.
  -Miben?-keltettem fel érdeklődését és mosoly ült ki az arcára ami az enyémre is görbét csalt.
  -Házat keresni.-mondtam.
  -Minek?-lepődött meg a furcsa kérésen.
  -Elköltözöm otthonrol.Nem akarom látni apámat.Egyenlőre.-mondtam neki.
  -Megértelek,de biztos vagy benne?-kérdezett rá.
  -Igen.-mondtam.
  -Mert ha igen,akkor nálam van hely bőven..és Jasmine se bánná szerintem.-monmdta,mintha nem hallotta volna válaszomat.
  -Ez..ez...komoly?-dadogtam.
  -Igen az.-mondta és mefogta a kezemet.
  -Ez...ez..kösöznöm.-borultam a nyakába.
  -Ne köszönd.-hajtogatta.-Akkor indulhatunk?-csapott a vállamra.
  -Mégis hová?-kérdeztem.
  -Hát a cuccaid után.Egy kötözőkocsi nem nagy akadály pont nekem.-mondta és hincut mosolyt húzott arcára.Bólintottam majd a kocsimhoz mentem míg ő szállítót hívott.Megvártuk őket,majd elindultunk hazafele...

XIII.Rész

.Igazából arra vártam,hogy Justin lesz az aminek örültem is volna meg nem is.Odakaptam a fejem,de csalódtam.Egy csukjás nő  volt,RayBan napszmeüveggel egy Guccis cipővel és farmerral meg egy Giorgio Armani-s felsővel.Hajszinét eltakarta kapucnija.Visszafordítottam a fejem és egy galambot fixíroztam.Talán negyed órát ültem ott,mikor elhatároztam,hogy hazamegyek.Felálltam a padról és elindultam a kocsimba,majd beültem.Rátettem a kezemet a volánra,mikor valaki az ablakot kopogtatta.Ugyanaz a nő volt aki a padon mellettem ült.Ahogy lefele nézett csukjája alol kibujt szőke haja.Felismertem.Ezer közül is felismerném.Azonnal kiszálltam a kocsibol.
  -Victoria?-kérdeztem.
  -Van időd?-kérdezte ridegen.
  -Van.-mondtam.Karon fogott,majd betuszkolt egy nagy fehér RollsRoyce-ba.A sofőr egyből beindította a kocsit és padlógázzal hajtott.Tíz perc múlva megállt.Kiszálltunk a kocsibol.Egy hatalmas fehér ház elött voltunk,majdnem olyan volt mint a zövé New-Yorkban.
  -Hol vagyunk?-kérdeztem.Választ nem kaptam.Csak csendben lépdeltem anya után mígcsak be nem értünk a házban.Belül egy luxuslátvány fogadott,ami nem meglepő,ami azt illeti.
  -Ülj le.-mutatott a kanapéra.Leültem ő pedig mellém.
  -Gondolom,most rettenetesen haragszol rám..amiért..csak most tudtad meg,hogy én vagyok az anyád.-mondta lehajtot fejjel.
  -Ami atz illeti nem is inkább rád.Hanem apura.-vágtam rá.
  -Nem.Ő nem hibás.Ha ismernéd a hátterét a dolgoknak nem így gondolnád.-mondta.
  -Lehet,hogy nem tudok mindent,de tudod az a helyzet,hogy már évekkel ezelött küldted azt a levelet amiben elmondtad,hogy te vagy az anyám..és most sem ő adta ide.Hanem én találtam meg véletlenül.-mondtam egyre idegesebben.
  -Végighalgatnál?-mordult rám.
  -Igen.-bólintottam.
  -Apáddal 2 hónapig voltunk együtt.Majd szétmentünk,de akkor még nem tudta,hogy terhes vagyok,még én sem tudtam.Mikor egyre nőtt a hasam gyanús lett a dolog..de sose csaltam meg apádat és miután szétmentünk sem voltam együtt senkivel.Miután megszültelek benneketek felhívtam apátokat.Ikrek voltatok.T emeg Jasmine.De róla apád nem tud.Csak én..és mostmár te.Aztmondta,hogy elvisz téged magával.Akkoriban már együtt volt mostani barátnőjével.Akkor jobbnak láttam,hogy apád elvigyen..mert akkor még nem vol ilyen fényes a karrierem.-magyarázta el.De mire reagálhattam volna megszólalt a telefonom.Rápillantottam a képernyőre és..

XII.Rész

Reggel még mielött kinyitottam volna a szemem,tudtam hogy valami nem oké.Gyorsan felpattantak a szemeim.Egy sértő napsütötte fehár plafonnal találkozott tekintettem, a megszokott lila helyett.Gyorsan felültem az ágyban és szétnéztem.Egy fehér fekete szoba volt.Jó nagy hatalmas üvegablakkal.Az ágynemű is fehér volt.Jobbra fordítottam a fejemet és egy ismerős arcot pillantottam meg nyuogodtan szundítva.
  -Jesszus.-kiáltottam fel.
  -Ki,mi hol mi?-szökött fel ő is.
  -Hogy kerülök ide?-kérdeztem.
  -Hát az úgy volt,hogy..-kezdett magyarzáni.
  -Najó nem vagyok rá kiváncsi.-mondtam mejd kiszálltam az ágyból.Újra sikítottam egyet.
  -Most meg mivan?-kérdezte rekedt hangon a szemeit dörzsölgetve.
  -Mi az hogy most meg mian?Nem elég,hogy egy fiuval egy ágyban ébredek miközben kitudja mitörtént egy éjszaka alatt,még egy szál semmiben is vagyok,úgy hogy nem is én vetkőztem le.-hadartam a szoba végében álló engem visszatükröző tükörbe.
  -Megnyugodhatsz.Előszöris nem történt smmi másodszoris meg te vetkőztél le.Ja és lehetett volna valami mert elég durván nekem estél.-mondta és huncutul mosolygott.
  -Hogy mi?-gyorsult a szuszogásom.
  -Nyugii.-nevetett hangosan.-nem estél nekem.-vallotta be.
  -Hülye.-csaptam meg óvatosan viccből és visszafeküdtem az ágyra.Kezembe vettem a telefonomat.247 nem fogadott hívás.Mind apától meg ''anyától''.
  -Hol vannak a ruháim?-kérdeztem.
  -A széken,kint a nappaliban.-mondta.Az ajtó fele néztem.
  -Utánamennél légyszives?-kérdeztem meg kipirulva.
  -Hmm...és mit kapok cserébe?-mondta és csibész arckifejezés uralkodott pofiján.
  -Mire gondolsz?-húztam el a szemöldökömet.Közelebb jött.Egyre közelebb hozzám.Majd az ölébe húzott és szorosan ölelt.Forró ajkai az anyémet súrolták.
  -Erre.-ért véget a lázas csók.Szótlanul felállt és kiment a ruháimért.Én pedig kábultan ültem tovább az ágyon a semmibe nézve.
  -Máskülönben,egyedül lakom ebben a házban.Nem volt mitől félned.-adta a kezembe a ruhákat.
  -Mi?-akadtam ki nevetve feloldódva az extázis alol.
  -Azt ne mondd,hogy nem élvezted.-mondta és újra közelebb jött hozzám,ezzel újabb csókra buzdítva engem.
  -Nem nyilatkozom.-nevettem majd gyengéden  eltoltam magamtól és a fürdpbe vonultam.Felöltöztem és megmosakodtam.Kis sminket nyomtam az arcomra és kész is voltam.Kiléptem a fürdőből,de Justin seholsem volt.Hirtelen két kar szorított meg hátulról,majd a nyakamat puszilgatta.Akartam mondani,hogy hagyja abba,de kábító illata ellenálhatatlan volt.
  -Rádszakadt a parfümöpolc?-kérdeztem meg viccesen.
  -Lehet...mert?-felelt.
  -Nagyon jó illatod van.-szuszogtam.
  -Akárcsak neked.-mondta.-Legyél az enyém.-mondta.Itt állt meg a játék.
  -Azthiszem jobb,ha most megyek.
  -Mi?Mért?-kérdezte.-Legalább hadd kisérjelek haza.-kérlelt.
  -Nem lesz rá szükség.Hazatalálok.-mondtam,majd elindultam hazafele.Megkerestem a kocsit ami a ház elött parkolt és hazafele hajtottam.Mielött még hazaértem volna,meggondoltam magam.Aztán megint és megint,míg arra jutottam,hogy elöbb kicsit leülök egy parkba.Megálltam és kiszálltam a kocsiból.Leültem egy padra és gondolkoztam.Teljesen elmerültem a gondolataimban mikor valaki leült mellém..

XI.Rész

A kislány keze alatt meg egy fehér barna foltokkal ellátott kis papillon hegyezre füleit.
  -Evelyn ő itt Jazzy.Az én ennivaló hugom.Igaz?-húzta végig ujját a kislány orán.Orcája kipirosodott és elmosolyodott.A kutya pedig iramosan nekieredt és az ölemig meg sem állt.
  -Szia.-mosolyodtam el.Justin odahozta mellém Jazzyt.
  -Szia baba.-mosolyogtam egyet mire kicsi kezét felém nyújtotta én pedig átemeltem és a kutya mellé ültettem.Heves játékba kezdtek ketten.Mosolyogva figyeltem őket.Lassan lehajoltam és a kislány arcára egy cuppanós puszit nyomtam.Mire ő újra elmosolyodott szemembe nézve pedig viszonozta azt.Felálltam a helyemről és odaültettem Jazzyt.Ebben a percben jött vissza a két férfi.
  -Sikerült.Köszönjük.-mondta a mags néger férfi akit tulajdonképpen Ushernek hívtak,majd átnyújtotta a szerszámokat.
  -Igazán nincsmit.De mostmár mennem kell.-mondta és elindultam kifele.
  -Merre  mész?-érdeklődött Justin.
  -Los Angelesbe.-mondtam.
  -Mi is.-válaszolt.
  -Az jó.-mondtam.
  -Jöjjek veled?Csak hogy legyen utitársad.-nevetett.
  -Jöhetsz.-mondtam.
  -Akkor induljunk.-Sziasztok.-kösözntünk egyszerre majd kiléptünk a zuhogó esőbe.Gyorsan futottunk az autóig majd beszálltunk.Ásítottam egyet majd a volánra tettem a kezemet.
  -Fáradt vagy?-kérdezte.
  -Kicsit.-nyöszörögtem,persze hazudtam,mert nem kicsit hanem nagyon fáradt meg kikészült voltam.
  -Vezessek?-ajánlotta fel.
  -Hát...-haboztam.
  -Gyere cseréljünk helyet.-mondta majd kiszállt a kocsibol.Átültem az anyósülésre ő meg a volán mögé.Beindította a kocsit,nekem meg eszembe se jutott,hogy hogy fog hazatalálni hozzám.Egyből lecsukódott a szemem és mély álomba zuhantam.De reggel....

X.Rész

Izzadságcseppek jelentek meg homlokán.Szeme fényes lett majd könnycseppek csúsztak le sima arcán.Kezét szájára tapasztva kifutott a szobából és az ajtót becsapta maga után.A folyósón hangos zokogása viszhangzott.Az én szememben is könnycseppek jelentek meg majd pulzusom gyorsult.Arcomat kezembe temettem.Tenyereim közül egykét könnycsepp szivárgott ki és a fehér szőnyegre cseppent,majd fel is száradt.Letöröltem könnyeimet,majd felálltam a fotleből és egy pohár vízért indultam.Ittam egy kicsit majd eldobtam a poharat.Visszamentem a táskámért és elindultam kifelé.Kinyitottam az ajtót és nagy léptekkel kiviharoztam rajta.Gyors léptekkel sétáltam a folyósón a kijárat fele.Közben könnyeimmel küzdöttem.Elértem a kijáratot,majd a kocsim fele indultam.Előszedtem a kulcsomat és kinyitottam.Beültem majd a volánra téve kezemet padlógázzal elhajtottam.GPS nélkül indultam el hazafele.Már jócskán 7 fele járhatott,mikor már vagy ötödször mentem el ugyanaz a szobor mellett.
  -Francba.-ütöttem egyet a kormányra teljes erömből.Eltévedtem.A kesztyütartóból kikotorásztam a GPSt és gyorsan bekapcsoltam.Mutatni kezdte az utat én pedig követtem.Hirtelen hatalmas esőcseppek kezdtek záporozni.Majd egyre gyorsabban mígnem oly erős esőfüggönyt alkottak,hogy jóval a megadott sebesség alatt kellett haladnom.Az úton dugó volt.Egy órán keresztül próbáltam szlalomozni a kocsik között,míg valahogy teláltam egy mellékutat hazafele,igaz sokkal hosszabb ideig tart itt.Az ablakmosóim hevesen mozogtak jobbra-balra.Könnyeim csak úgy záporoztak és lecsúsztak a bőrülésre.Hirtelen a lámpafényben egy 17 év körüli fiatal srácot pillantottam meg bőrig ázva.Félrehúztam és megálltam.Kiszálltam a kocsiból.
  -Segíthetek?-kérdeztem tőle.
  -Hát igazából..-habozott.
  -Gyere.-mondtam neki és intettem a kocsim fele.Beültem a volán mögé ő pedig az anyósülésre.
  -Evelyn vagyok.-ráztam vele kezek.
  -Justin Bieber.-fogadta el és látszólag várt valamit.Nem értettem miért ezért eltereltem a témát.
  -Szoval segíthetek?-kérdeztem.
  -Hát nemhiszem..-mondta..-hogy tudnál.-nevetett fel hátradőlve az ülésben.
  -Miért is?-kérdeztem értetlenkedve.
  -Mert lány vagy.-nyújtotta a nyelvét nekem huncutul.
  -Tessék?-akadtam ki nevetve.
  -Tudsz autót szerelni?-kérdezte.
  -Nem.-dőltem én is hátra.
  -Nalátod.Ha egy autót nem tudsz megszerelni akkor egy buszt sem.-mondta viccelődős hangnemmel.
  -Mivan?Buszt?Nemár neked nem elég egy négykerekű?Hat kerékre van szükséged?-nevettem el magam én is.
  -Nem.De tudod...ez nem akármilyen busz.Hanem turnébusz.-világosított fel.
  -Minek az?-néztem rá.
  -Most komolyan nem ismersz?-kérdezte.
  -Nem...-komolyodtam meg.
  -Justin Bieber vagyok...tudod az a tini...aki mostanában akárhová megy BieberFevert hagy maga után.-áradozott.
  -Ö..lényeg: híres énekes vagy.Oké.Hát...mivel nem tudok autót szerelni azért szerelőcuccok vannak a csomagtartóban.-mondtam.
  -Mutatom az utat.-mondta majd előredőlt és hadonászni kezdett.Bár én az utat fürkésztem,mindvégig éreztem szúros tekintetét az arcomon.Mivel kevés fény szűrődőtt az autóba nem láttam tisztán az arcát.Nemsokára egy hatalmas buszhoz érteünk mely ''My World Tour'' felirattal rendelkezett.Kiszálltunk a kocsiból én pedig kiszedtem a csomagtartóból a szerelőcuccokat.Justin elvette tőlem majd átkarolta a derekamat és úgy mentünk a busz fele.Kinyitotta az ajtót és felszálltunk.Vagy nyolcan fordították fejüket felém.
  -Heló.-köszöntem,mire mindenki kérdő tekintettel válaszolta ugyanazt.Justin lepacsizott pár fiúval és egy barna hajú nőt pedig megpuszilt.Bizonyára az édesanyja volt.Gyorsan újra hadonásnzi kezdett,majd átnyújtotta a szerelőcuccokat egy magas szőkés hajú férfinak.Vázolta a lényeget,hogy ki is vagyok én majd egy magas néger férfi és a szőkés kiléptek a buszból.
  -Ry vagyok.-mutatkozott be egy magas vöröshajú srác.Bólintottam majd én is bemutatkoztam.Megtudtam,hogy  a barnahajú nő tényleg az anyukája és Pattienek hívják.Hirtelen egy kisgyerek sírása hallatszott amire felkaptam a fejem.
  -Jazzy.-szökött fel Justin és egy ajtón rontott be.Értetlenül néztem utána.Mikor kijött egy 3 év körüli kislányt fogott kézen.