Apa telefonszámát mutatta.Reszektő kézzel felvettem.
-Igen?!-szóltam bele határozottan.
-Evelyn te vagy az?-kérdezte aggódva.
-Igen.Mért?-kérdeztem,mintha semmisem történt volna.
-Hol a fenében vagy?-kérdezte,már-már idegesen.
-Anyunál.-mondtam határozottan.
-Hogy lehetnél nála,ha egyszer anyád is itthon van?-mondta,mivel bizonyára nem gondol arra,hogy az igazira értettem.
-Én az igazi anyámra gondoltam.-mondtam komolyan.
-Hogyérted,hogy az igazi?-kérdezte meglepetten,de hallatszott hogy csak simítani akar a dolgokon.
-Nincs többé szükség mentegetőzésre.Mindent tudok.-jelentettem ki.De válasz nem érkezett,csak a szuszogását hallottam,ahogyan egyre gyorsul,majd lerakta.-Hát ja.Erről ennyit.-mondtam csak úgy magamban,majd visszafordultam Victoriához és mélyen a szememébe néztem.
-Szóval..megértem ha utálsz.-kezdett bele.
-Nem.Nem utállak sőt...szeretnék segitséget kérni tőled.-mondtam.
-Miben?-keltettem fel érdeklődését és mosoly ült ki az arcára ami az enyémre is görbét csalt.
-Házat keresni.-mondtam.
-Minek?-lepődött meg a furcsa kérésen.
-Elköltözöm otthonrol.Nem akarom látni apámat.Egyenlőre.-mondtam neki.
-Megértelek,de biztos vagy benne?-kérdezett rá.
-Igen.-mondtam.
-Mert ha igen,akkor nálam van hely bőven..és Jasmine se bánná szerintem.-monmdta,mintha nem hallotta volna válaszomat.
-Ez..ez...komoly?-dadogtam.
-Igen az.-mondta és mefogta a kezemet.
-Ez...ez..kösöznöm.-borultam a nyakába.
-Ne köszönd.-hajtogatta.-Akkor indulhatunk?-csapott a vállamra.
-Mégis hová?-kérdeztem.
-Hát a cuccaid után.Egy kötözőkocsi nem nagy akadály pont nekem.-mondta és hincut mosolyt húzott arcára.Bólintottam majd a kocsimhoz mentem míg ő szállítót hívott.Megvártuk őket,majd elindultunk hazafele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése