XIX.Rész

Ahogy a kormánykeréken végighúztam a kezem eszembe jutott az a sok emlék.A hit a szeretet.S mindez hazugságba láballt.Az a sok emlék.Az a nő aki felnevelt,aki anyának vallotta magát valójában nem ő.Valójában egy idegen.Aki felnevelt.Könnyek csurogtak ki a szememből.Megszólalt a telefon.
  -Tessék?-nyöszörögtem sírós hangon.
  -Csak nem sírsz?-kérdezte az ismerős hang.
  -Mi?Honnan tudod?-kérdeztem meglepődve és letöröltem a könnyeim,mintha látná is valaki.
  -Nem szükséges törölni őket.Már láttam.-mondta.Felkaptam a fejem és oldalra fordítottam.Megpillantottam az az embert,akiben még ha furcsa is vakon megbízom.Nem ismerem de tudom,hogy szeretem.A tökéletes arcvonalát megvilágította a fény.Csillogó barna szemei lázasan mosolyogtak rám.A bánat odébb állt,s mintha elfújták volna ült ki a görbe az arcomra.Mikor zöld lett a lámpa,csak a fülemhez emeltem a telefont:
  -Kösöznöm.-mondtam,majd elindultam haza.Lassan vezettem.Mire hazaértem Jasmie a szobájában feküdt..a falat figyelte.Fekete szemfestéke lassan folyt le angyali arcán.Láttam,hogy valami nincs rendjén.
  -Jasmie..-simogattam meg a fejét.-Mi a baj?-bújtam mellé.
  -S..semmi.-mondta.
  -Ok nélkül az ember..nem sír.-nyöszörögtem.A kezembe nyomta a laptopját.Rámutatott két képre.Egyiken ő volt egy vörös hajú fiúval amint éppen csókolják egymásat.A másik is ugyanaz..csak annyi eltéréssel,hogy a fiu nem Jasmiet csókolja hanem egy másik lányt.Leesett a lényeg.Próbáltam megvígasztalni de..semmiresem reagált.
  -Najó itt elég.Van egy órád,hogy elkészülj,Megyünk kosarazni pár haverral.Na?-adtam be.
  -Jó.-nyöszörgött.Felállt a könnyeit letörölte és a fürdőben kötött ki.Én is nekiestem a ruhásszekrénynek.Egyszerre jöttünk ki a helységekből és...

XVIII.Rész

És az óra 10.50-et mutatott.
  -Jézusom.-sikítottam.
  -Mi?Ki?Mivan?-nézett Jasmie.
  -Sietnem kell.-rohantam be a szobánkba.Jasm csak nézett utánam.Gyorsan kivettem egy fehér térdig érő nadrágot és egy passzoló toppot.Egy fehér Concűverset és egy kistáskát.Pár kiegészitővel tuningoltam ezt majd a hajamat lófarokba fogtam.Mikor a fésüt a kezemből letettem,a telefonom megszólalt.
  -Igen.-szóltam bele.
  -Szia.Itt vagyok a házatok elött.De hol a kocsid?-kérdezte.
  -Tessék?Hát a ház elött.-lepődtem meg.De az eszembe se jutott volna,hogy Justin nem tud a költözésemről.-Jaj Justin..hát izé...tudod..az a helyzet,hogy New-Yorkban lakom.-nyögtem ki.
  -Mi?Dehát ezelött még itt laktál vagy nem?-akadt ki.
  -De.Majd elmondom.Találkozzunk a házadnál.-mondtam és válaszát vártam.
  -De..-mondta.
  -Semmid de.-szakítottam félbe.Letetem a telefontmajd puszit nyomtam anyuék arcára és padlógázzal indultam L.A. fele.Mivel a forgalom nem volt nagy,szerencsére tudtam haladni elég jól.Mikor odaértem az első ami szembetűnt a szurokfekete RangeRover.Leparkoltam és kisálltam.Ahogy becsaptam az ajtót megnyílt a bejáratiajtó és mögötte egy angyali arc démoni mosolyával csalogatott magához.Lassan közeledtem hozzá.Egy karját eltakarta az ajtó a másikkal meg támasztotta az ajtófélfát.Mikor már csak éppen egy pár centiméter választott el tőle megszólaltam.
  -Szia.-suttogtam.
  -Szia.-szorított magához és egy forró puszit nyomott az arcomra.Betessékelt majd az ajtót becsukta.Letettem a táskámat és leültem a konyhában egy bárszékre.
  -Kérsz valamit?-kérdezte.
  -Nem köszi.-mondtam.Bólintott és leült mellém.
  -Tudod ugye,hogy igen sok mondanivalót kell belesűríts 2 órába?Hm?-kérdezte és a hajával babrált.
  -Hát..igen.-mondtam.-De kezdjük inkább a konfliktusnál.Ott asszem te tartozol magyarázattal.-mondtam majd a kezeimet a combomra raktam.
  -Igen..igaz.-mondta és nyelt egy jó nagyot.-Tudod..aznap éjjel míg aludtál sokat figyeltelek.A sötétség vagy talán az angyalian démoni arcod,de kihozta belőlem azt a csókot.Én tényleg sajnálom.-huzogatta a vállát és kicsit lhúzódótt tőlem.
  -Értem.-suttogtam,mivel mást nemigazán tudtam mondani.
  -Most te jössz.Mit keresel te mégis New-Yorkban?-kérdezte.
  -Hosszú...-húztam a vállam.-Igazából az van,hogy 16 éven kerestül azt hittem Delia az anyám mialatt Victpria volt az.Apa nem mondta meg nekem most se.Magmtól jöttem rá.Mikor átköltöztünk Vegasból ide LosAngelesbe megtaláltam a levelét és egy képet.Rákerestem a neten és megtaláltam.Az is kiderült,hogy van egy ikertestvérem is akiről apa nem tud.Fogtam magam és ideköltöztem.Nem akarom többé a hazugságot látni.-mondtam és egy-két könnycsepp jlent meg az arcomon.Justin közelebb húzódott és letörölte azokat.
  -Tudod..én szüleim elváltak,miko 2 éves voltam.Bár akkor nem értettem semmit,most igenis tudom milyen is az ha egyik szülőtől távol élsz.Van két féltestvérem a Jazzy meg a Jaxon.Igazából ha tehetném,mindig apuval lennék.-mondta ő is.
  -Ez igazán szomorú.-mondtam miközben az arcát fürkésztem.Látszott a szemein,hogy most legjobban egy ölelésre vágyik.Felálltam és megöleltem jó szorosan.Megfogta a kezem és éreztem egy forró vizcseppet rajat.
  -Te..te...te sírsz?-lepődtem meg és a szeme alá húztam az ujjam,majd letöröltem a többi könnyet.Nem válaszolt.Csak szótlanul felállt és a kanapére ült.Megölelt egy párnát és abba folytotta könnyeit.Feltérdltem a háta mögé és megöleltem.Közben könnyeit törölgettem.
  -Sss..nyugodj meg.-suttogtam a fülébe folyamatosan.Hirtelen felém fordult én pedig újra az ölében landoltam.Felnéztem az órára.Háromnegyed 1.
  -Justin.-néztem még mindig az órát.
  -Hm?-nyöszörgött.
  -12.45. van.-mondtam.
  -Tessék?Mi?Nemár.Mennem kell.-állt fel gyorsan és a fürdőbe lemosta az arcát.Majd mintha smemisem történt volna visszajött hozzám..-Úgy 4-5 fele megyünk kosarazni.Utánad megyek New-York-ba.Add a lakcímed.-mondta.Vettem egy papírt és egy ceruzát majd leírtam neki a pontos címet.Mindketten beültünk az autóba és két külön irányba fárdultunk el..

XVII.Rész

De már nagyon vártam,hogy odaérjünk már.Nemsokára leállt a kocsi motra és kivette a slusszkulcsot belőle anya.Kiszálltunk és az iroda fele ballagtunk.Beléptünk az ajtón,ahol először találkoztam anyával.Leültem és bekapcsoltam a laptopot.

   -Evy..kérlekszépen ülj át arra a fotelra.Mert ma jönnek a modellek és ruhát választunk.-mondta.

   -Oké.-bólintottam és fogtam magam,majd áttelepedtem egy hatalmas bőrfotelra amire természetesen nem emlékeztem.A laptopon szórakoztam,mikor hirtelen rajzolni támadt kedvem.Igazából sose rajzoltam sézpen,de a kedvemet elütötte.Kértem papírt meg ceruzát aztán nekiláttam.Eközben szebbnél szebb modellek jöttek be anyához.A rajzolásomból,mindössze pár ruhaterv sikeredett.Ki is festettem őket,bár nemnagyon lettek művésziek.Pár órán át ez ment,majd elfogytak a lányok.

  -Gyere menjünk.-intett felém.Teljesen elgémberedtek a végtagjaim.Kicsit megmaszíroztam őket és felálltam.De a rajzokat nem vettem észre,hogy leestek a kanapéra és ott hagytam őket.Bezártuk az irodát és a kocsi fele lépdeltünk.

  -Mit szólsz egy kis fast-foodhoz?-kérdezte és a McDonald's reklámra sandított.

  -Hát oké.-bólintottam rá.Bementünk az éttrembe és legalább hét embernyi kaját vásároltunk.Mikor beléptünk a házba,Jasmie a konyhában szürcsölgetett egy kis mentateát és kozben mosolyok hagyták el az arcát.A laptoja elött ült.Szorgosan írt vissza az üzenetekre.

  -Megjöttünk.-öleltem meg hátulról amiől megijedt.Felsikított majd elnevettük magunkat.Felpillantottam a laptopra és...

XVI.Rész

  -Holnap,eléggé sokat kell a modellügynökségnél maradnom.Jasminhoz pedig jönnek,hgoy vegyenek fel egy új dalt.Ha gondolod jöhetsz velem.Elkelne egy kis segitség.-kacsintott rám.
  -Oké.Persze.Szivesen.-mosolyogtam.Majd kiment.Befeküdtünk az ágyunkba.Nem bírtam lehunyni a szemeimet pedig holnap eléggé sok dolgom lett volna.
  -Jasmie?-szólitottam meg.
  -Igen?-kérdezett vissza.Ezekszerint ő sme aludt.
  -Nincs kedved kicsit átrendezni az ágyakat?-kérdeztem meg.
  -De.-válasozltam majd felkapcsoltuk a villanyt.Egymás mellé toltuk az ágyainkat.Majd az összes bútorunkat egymás mellé toszogattuk.
  -Na mostmár jó.-hulottam az ágyra Jasmieval.Álomba is merültem.Reggel korán ébredtem.Még csak akkor kezdett a nap sütni.Kikeltem az ágyból és nagyot nyújtóztam.Az újjaimmal hátrefésültem a hajamat,majd egy csattal elfogtam a szememből.Kisomfordáltam a szobából.A konyhába ültem le egy kávéscsészével a kezemben és szürcsölgettem.Majd elmostam és visszamentem a szobánkba.Jasmie már az ágyon ücsörgött engem keresve.
  -Reggelt.-mentem oda hozzá és rekedt hangon köszönve megpusziltam.
  -Reggelt.-mondta ő is és megölelt.A szekrényemhez vonultam és kiválaszottam belőle egy miniruhát,hozzá meg egy Gucci cipőt.Mielött felvettem volna megkérdeztem Jasmiet is.
  -Szerinted ez oké?-kérdeztem miközben a fejemet vakargattam.
  -Aha.-bólintot rá.Majd ő is kikelt az ágyból és a fürdőt szállta meg.Fürdött és készülődött.Egy háromnegyedes mélyülepű farmert meg egy csíkor pólót vett fel.Beállt a tükör elé és hosszú fekete haját fésülgette mikor elhaladtam a háta mögött és a tükörbe egy Cool jelet mutattam.Ő pedig visszakacsintott rá.Leültem a sminkesasztalhoz és enyhén kifestettem magam.
  -Kész.-álltam fel a tükrös toalett elöl.Jasmie csak egy Király vagy jellel mutatta beleegyezését.Kiléptem az ajtón.Anya jött velem szembe.
  -Nahát már kész is vagy?-kérdezett.Bólintotam.Ő is teljes harci felszerelésben virított.Egy fekete cicanadrág,egy fekete magassarkú és egy szürke bővített póló volt rajta.Tökéletes alakját mindenféle ruhája sugározta.
  -Akkor indulhatunk ugye?-kérdezte és a kocsi fele mutatott majd feltettenapszemüvegét.Bólintottam úújra,majd visszafutottam a táskámért meg a laptopomért.Besst pedig Jasmiera bíztam.Majd elköszöntem tőlük és beültnk a kocsiba.Az út nyugodtan telt,de..


 Gyengébbek kedvéért a Jasmie-t Dzsászmi-nak kell olvasni ^^

XV.Rész

A tenyerem izzadni kezdett a kormánykerék alatt és egyre inkább próbáltam uralkodni magamon,mint az útra figyelni,amiből baleset is lehetett volna.Megérkeztünk.Kiszálltam a kocsiból és nagy léptekkel közeledtem az ajtónk fele.Halottam a hátam mögött az ajtócsapkodásokat.De valami gyanus volt.Az én autómon kívül 2 ajtó volt és 3 ajtócsapás volt.Hátranéztem és egy Range Rover parkolt az én kocsim mögött.Az ablakok sötétek voltak így nem láttem ki ül benne.Visszafordultam és benyitottam a házba.
  -Evelyn.-esett nekem apu,te hidegvérrel eltoltam magamtól.Delia csak kisírt szemekkel figyelt a kanapéról.
  -Sajnálom.-suttogta anyu apunak.Bementem a szobámba és a költöztetőkkel együtt minden cuccomat összeszedtem különböző dobozokba.Fél óra alatt a szobában csak az üres bútorok voltak.
  -Mégis hová mész?-kérdezte apu mikor kivonultam a dobozokkal.
  -New-Yorkba.-mondtam hidegen majd elhagytam a házat.A dobozt ami a kezemben volt beletettem a csomagtartómba majd lecsuktam.Megnéztem,hogy a fekete kocsi még ott van-e a hátam mögött,de nem volt.Visszafutottam a házba,és egyenesen a szobámba mentem.
  -Bess.-kiáltottam a kiskutyám nevét.Ki is bújt az ágy alol majd az ölömbe kéreckedett.-Sziasztok.-kösözntem félszájról és elhagytam a házat.Remélhetőleg egy jó hosszú időre.Anya,Delia és apa mindezt szó nélkül nézte.Majd mikor beültem a kocsimba Victoria jelent meg az ajtónkban.Elindult a költöztetőkkel együtt a kocsija fele.Beült majd vezetni kezdett minket New-York fele.Nem telt sok időbe míg odaértünk.Kiszálltunk én meg idegességemben lerágtam az összes körmömet.Megfogtam Bess-t és sétáltam vele befele anya után.
  -Szia Jas.Megjörrünk.-mondta miközben belépett az ajtón.Jasmine kilépett az ő szobájából és meglepődve mért végig.Papucsba dugta lábát majd futólépésben esett nekem.
  -Evelyn.-ölelt meg szorosan.Éreztem egy forró könnycseppet lecsúszni a hátamon.Viszonoztam neki az ölelést.
  -Jasmine.-suttogtam.Anyár pillantottam aki meghatottan nézett minket ölelkezni.
  -Leszünk egy szobában?-fogta meg a kezem Jasmine és mintha olyan régi barátnők lettünk volna mosolygott.Bólintottam,majd megfogtuk a dobozokat és bevittük a szobájába.Jó nagy terülű teremben lakott így jócskán volt hely mindketttőnknek.Két kényelmes baldachínos ágy két szekrény két plazmatévé, a sarokban hatalmas faltól-falig tükrök.Egy stúdió felszerelés is volt,meg egy aprócska pódium.A ruhásszekrények beépitettek voltak így nem foglaltak olyan nagy helyet.Mindkettőnkek volt sminkesasztala.Elkezdtem kipakolni a ruhákat és ő is segített.Hirtelen felkapta a fejét,mikor a cipőimet válogattuk.
  -Úristen.Ez a legújabb Gucci darab?-húzta végig ujját a leopárdmintás magassarkúmon.
  -Az.-válaszoltam neki mosolyogva.
  -Látom megtaláltátok a közös hangot.-nevetett fel anya.
  -Meg.-mosolyogtunk egyszerre.
  -Na majd késöbb folytatjátok de kész a vacsi.-mutatott a tégas konyha fele ami az emeleten volt.Bólintottunk,majd felálltunk és közeledtünk az ajtóhoz.Spagetti volt a vacsora amit imádok.Laskaszívások közepedte,hangosan nevetgélve elfogyasztottuk a vacsit.Éppen egy kis narancsléért indultam,mikor a telefonom megszólalt.Ismeretlen szám volt.
  -Igen?-szóltam bele.
  -Szia.Justin vagyok.-szólt bele az ismerős hang.
  -Jaj szia.-mondtam kedves hangon.
  -Tudod,történt ma reggel kis nézeteltérés.Esetleg,holnap délelött enne kis időd?-kérdezte.-Szeretném megbeszélni ezeket.
  -Persze.Mikor és hol?
  -Én utánad megyek délelött 11 körül.Utána dolgom van de délután megint szabad vagyok.Elemgyünk a srácokkal és a csajokkal egyet kosarazni.Jössz te is?-lelkesedett.Hát mivel nemnagyon voltam profi a kosárban csak azért mondtam igent,mert olyan aranyos.
  -Oké.-mondtam neki.
  -Szuper.Akkor holnap 11-kor.Szia.Jóéjt.-mondta majd letette.Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe és ittam egy pohár narancslevet.Ahogy elmostam a poharat Jasminnak is lázasan csengeni kezdett a telefonja.Pár perc alatt lerendezte a dolgot ahogy én is.Elmostuk a tányérokat és folytattuk a pakolászáts...Miután befejeztük egymás szekrényéből rohangáltunk a másikba és ruha-cipő cseréket végeztünk.Anya lépett be a szobába:
  -Evelyn?-kérdezte.
  -Igen?-válaszoltam.
  -Holnap...            
     Folytatás következik:D

XIV.Rész

Apa telefonszámát mutatta.Reszektő kézzel felvettem.
  -Igen?!-szóltam bele határozottan.
  -Evelyn te vagy az?-kérdezte aggódva.
  -Igen.Mért?-kérdeztem,mintha semmisem történt volna.
  -Hol a fenében vagy?-kérdezte,már-már idegesen.
  -Anyunál.-mondtam határozottan.
  -Hogy lehetnél nála,ha egyszer anyád is itthon van?-mondta,mivel bizonyára nem gondol arra,hogy az igazira értettem.
  -Én az igazi anyámra gondoltam.-mondtam komolyan.
  -Hogyérted,hogy az igazi?-kérdezte meglepetten,de hallatszott hogy csak simítani akar a dolgokon.
  -Nincs többé szükség mentegetőzésre.Mindent tudok.-jelentettem ki.De válasz nem érkezett,csak a szuszogását hallottam,ahogyan egyre gyorsul,majd lerakta.-Hát ja.Erről ennyit.-mondtam csak úgy magamban,majd visszafordultam Victoriához és mélyen a szememébe néztem.
  -Szóval..megértem ha utálsz.-kezdett bele.
  -Nem.Nem utállak sőt...szeretnék segitséget kérni tőled.-mondtam.
  -Miben?-keltettem fel érdeklődését és mosoly ült ki az arcára ami az enyémre is görbét csalt.
  -Házat keresni.-mondtam.
  -Minek?-lepődött meg a furcsa kérésen.
  -Elköltözöm otthonrol.Nem akarom látni apámat.Egyenlőre.-mondtam neki.
  -Megértelek,de biztos vagy benne?-kérdezett rá.
  -Igen.-mondtam.
  -Mert ha igen,akkor nálam van hely bőven..és Jasmine se bánná szerintem.-monmdta,mintha nem hallotta volna válaszomat.
  -Ez..ez...komoly?-dadogtam.
  -Igen az.-mondta és mefogta a kezemet.
  -Ez...ez..kösöznöm.-borultam a nyakába.
  -Ne köszönd.-hajtogatta.-Akkor indulhatunk?-csapott a vállamra.
  -Mégis hová?-kérdeztem.
  -Hát a cuccaid után.Egy kötözőkocsi nem nagy akadály pont nekem.-mondta és hincut mosolyt húzott arcára.Bólintottam majd a kocsimhoz mentem míg ő szállítót hívott.Megvártuk őket,majd elindultunk hazafele...

XIII.Rész

.Igazából arra vártam,hogy Justin lesz az aminek örültem is volna meg nem is.Odakaptam a fejem,de csalódtam.Egy csukjás nő  volt,RayBan napszmeüveggel egy Guccis cipővel és farmerral meg egy Giorgio Armani-s felsővel.Hajszinét eltakarta kapucnija.Visszafordítottam a fejem és egy galambot fixíroztam.Talán negyed órát ültem ott,mikor elhatároztam,hogy hazamegyek.Felálltam a padról és elindultam a kocsimba,majd beültem.Rátettem a kezemet a volánra,mikor valaki az ablakot kopogtatta.Ugyanaz a nő volt aki a padon mellettem ült.Ahogy lefele nézett csukjája alol kibujt szőke haja.Felismertem.Ezer közül is felismerném.Azonnal kiszálltam a kocsibol.
  -Victoria?-kérdeztem.
  -Van időd?-kérdezte ridegen.
  -Van.-mondtam.Karon fogott,majd betuszkolt egy nagy fehér RollsRoyce-ba.A sofőr egyből beindította a kocsit és padlógázzal hajtott.Tíz perc múlva megállt.Kiszálltunk a kocsibol.Egy hatalmas fehér ház elött voltunk,majdnem olyan volt mint a zövé New-Yorkban.
  -Hol vagyunk?-kérdeztem.Választ nem kaptam.Csak csendben lépdeltem anya után mígcsak be nem értünk a házban.Belül egy luxuslátvány fogadott,ami nem meglepő,ami azt illeti.
  -Ülj le.-mutatott a kanapéra.Leültem ő pedig mellém.
  -Gondolom,most rettenetesen haragszol rám..amiért..csak most tudtad meg,hogy én vagyok az anyád.-mondta lehajtot fejjel.
  -Ami atz illeti nem is inkább rád.Hanem apura.-vágtam rá.
  -Nem.Ő nem hibás.Ha ismernéd a hátterét a dolgoknak nem így gondolnád.-mondta.
  -Lehet,hogy nem tudok mindent,de tudod az a helyzet,hogy már évekkel ezelött küldted azt a levelet amiben elmondtad,hogy te vagy az anyám..és most sem ő adta ide.Hanem én találtam meg véletlenül.-mondtam egyre idegesebben.
  -Végighalgatnál?-mordult rám.
  -Igen.-bólintottam.
  -Apáddal 2 hónapig voltunk együtt.Majd szétmentünk,de akkor még nem tudta,hogy terhes vagyok,még én sem tudtam.Mikor egyre nőtt a hasam gyanús lett a dolog..de sose csaltam meg apádat és miután szétmentünk sem voltam együtt senkivel.Miután megszültelek benneketek felhívtam apátokat.Ikrek voltatok.T emeg Jasmine.De róla apád nem tud.Csak én..és mostmár te.Aztmondta,hogy elvisz téged magával.Akkoriban már együtt volt mostani barátnőjével.Akkor jobbnak láttam,hogy apád elvigyen..mert akkor még nem vol ilyen fényes a karrierem.-magyarázta el.De mire reagálhattam volna megszólalt a telefonom.Rápillantottam a képernyőre és..

XII.Rész

Reggel még mielött kinyitottam volna a szemem,tudtam hogy valami nem oké.Gyorsan felpattantak a szemeim.Egy sértő napsütötte fehár plafonnal találkozott tekintettem, a megszokott lila helyett.Gyorsan felültem az ágyban és szétnéztem.Egy fehér fekete szoba volt.Jó nagy hatalmas üvegablakkal.Az ágynemű is fehér volt.Jobbra fordítottam a fejemet és egy ismerős arcot pillantottam meg nyuogodtan szundítva.
  -Jesszus.-kiáltottam fel.
  -Ki,mi hol mi?-szökött fel ő is.
  -Hogy kerülök ide?-kérdeztem.
  -Hát az úgy volt,hogy..-kezdett magyarzáni.
  -Najó nem vagyok rá kiváncsi.-mondtam mejd kiszálltam az ágyból.Újra sikítottam egyet.
  -Most meg mivan?-kérdezte rekedt hangon a szemeit dörzsölgetve.
  -Mi az hogy most meg mian?Nem elég,hogy egy fiuval egy ágyban ébredek miközben kitudja mitörtént egy éjszaka alatt,még egy szál semmiben is vagyok,úgy hogy nem is én vetkőztem le.-hadartam a szoba végében álló engem visszatükröző tükörbe.
  -Megnyugodhatsz.Előszöris nem történt smmi másodszoris meg te vetkőztél le.Ja és lehetett volna valami mert elég durván nekem estél.-mondta és huncutul mosolygott.
  -Hogy mi?-gyorsult a szuszogásom.
  -Nyugii.-nevetett hangosan.-nem estél nekem.-vallotta be.
  -Hülye.-csaptam meg óvatosan viccből és visszafeküdtem az ágyra.Kezembe vettem a telefonomat.247 nem fogadott hívás.Mind apától meg ''anyától''.
  -Hol vannak a ruháim?-kérdeztem.
  -A széken,kint a nappaliban.-mondta.Az ajtó fele néztem.
  -Utánamennél légyszives?-kérdeztem meg kipirulva.
  -Hmm...és mit kapok cserébe?-mondta és csibész arckifejezés uralkodott pofiján.
  -Mire gondolsz?-húztam el a szemöldökömet.Közelebb jött.Egyre közelebb hozzám.Majd az ölébe húzott és szorosan ölelt.Forró ajkai az anyémet súrolták.
  -Erre.-ért véget a lázas csók.Szótlanul felállt és kiment a ruháimért.Én pedig kábultan ültem tovább az ágyon a semmibe nézve.
  -Máskülönben,egyedül lakom ebben a házban.Nem volt mitől félned.-adta a kezembe a ruhákat.
  -Mi?-akadtam ki nevetve feloldódva az extázis alol.
  -Azt ne mondd,hogy nem élvezted.-mondta és újra közelebb jött hozzám,ezzel újabb csókra buzdítva engem.
  -Nem nyilatkozom.-nevettem majd gyengéden  eltoltam magamtól és a fürdpbe vonultam.Felöltöztem és megmosakodtam.Kis sminket nyomtam az arcomra és kész is voltam.Kiléptem a fürdőből,de Justin seholsem volt.Hirtelen két kar szorított meg hátulról,majd a nyakamat puszilgatta.Akartam mondani,hogy hagyja abba,de kábító illata ellenálhatatlan volt.
  -Rádszakadt a parfümöpolc?-kérdeztem meg viccesen.
  -Lehet...mert?-felelt.
  -Nagyon jó illatod van.-szuszogtam.
  -Akárcsak neked.-mondta.-Legyél az enyém.-mondta.Itt állt meg a játék.
  -Azthiszem jobb,ha most megyek.
  -Mi?Mért?-kérdezte.-Legalább hadd kisérjelek haza.-kérlelt.
  -Nem lesz rá szükség.Hazatalálok.-mondtam,majd elindultam hazafele.Megkerestem a kocsit ami a ház elött parkolt és hazafele hajtottam.Mielött még hazaértem volna,meggondoltam magam.Aztán megint és megint,míg arra jutottam,hogy elöbb kicsit leülök egy parkba.Megálltam és kiszálltam a kocsiból.Leültem egy padra és gondolkoztam.Teljesen elmerültem a gondolataimban mikor valaki leült mellém..

XI.Rész

A kislány keze alatt meg egy fehér barna foltokkal ellátott kis papillon hegyezre füleit.
  -Evelyn ő itt Jazzy.Az én ennivaló hugom.Igaz?-húzta végig ujját a kislány orán.Orcája kipirosodott és elmosolyodott.A kutya pedig iramosan nekieredt és az ölemig meg sem állt.
  -Szia.-mosolyodtam el.Justin odahozta mellém Jazzyt.
  -Szia baba.-mosolyogtam egyet mire kicsi kezét felém nyújtotta én pedig átemeltem és a kutya mellé ültettem.Heves játékba kezdtek ketten.Mosolyogva figyeltem őket.Lassan lehajoltam és a kislány arcára egy cuppanós puszit nyomtam.Mire ő újra elmosolyodott szemembe nézve pedig viszonozta azt.Felálltam a helyemről és odaültettem Jazzyt.Ebben a percben jött vissza a két férfi.
  -Sikerült.Köszönjük.-mondta a mags néger férfi akit tulajdonképpen Ushernek hívtak,majd átnyújtotta a szerszámokat.
  -Igazán nincsmit.De mostmár mennem kell.-mondta és elindultam kifele.
  -Merre  mész?-érdeklődött Justin.
  -Los Angelesbe.-mondtam.
  -Mi is.-válaszolt.
  -Az jó.-mondtam.
  -Jöjjek veled?Csak hogy legyen utitársad.-nevetett.
  -Jöhetsz.-mondtam.
  -Akkor induljunk.-Sziasztok.-kösözntünk egyszerre majd kiléptünk a zuhogó esőbe.Gyorsan futottunk az autóig majd beszálltunk.Ásítottam egyet majd a volánra tettem a kezemet.
  -Fáradt vagy?-kérdezte.
  -Kicsit.-nyöszörögtem,persze hazudtam,mert nem kicsit hanem nagyon fáradt meg kikészült voltam.
  -Vezessek?-ajánlotta fel.
  -Hát...-haboztam.
  -Gyere cseréljünk helyet.-mondta majd kiszállt a kocsibol.Átültem az anyósülésre ő meg a volán mögé.Beindította a kocsit,nekem meg eszembe se jutott,hogy hogy fog hazatalálni hozzám.Egyből lecsukódott a szemem és mély álomba zuhantam.De reggel....

X.Rész

Izzadságcseppek jelentek meg homlokán.Szeme fényes lett majd könnycseppek csúsztak le sima arcán.Kezét szájára tapasztva kifutott a szobából és az ajtót becsapta maga után.A folyósón hangos zokogása viszhangzott.Az én szememben is könnycseppek jelentek meg majd pulzusom gyorsult.Arcomat kezembe temettem.Tenyereim közül egykét könnycsepp szivárgott ki és a fehér szőnyegre cseppent,majd fel is száradt.Letöröltem könnyeimet,majd felálltam a fotleből és egy pohár vízért indultam.Ittam egy kicsit majd eldobtam a poharat.Visszamentem a táskámért és elindultam kifelé.Kinyitottam az ajtót és nagy léptekkel kiviharoztam rajta.Gyors léptekkel sétáltam a folyósón a kijárat fele.Közben könnyeimmel küzdöttem.Elértem a kijáratot,majd a kocsim fele indultam.Előszedtem a kulcsomat és kinyitottam.Beültem majd a volánra téve kezemet padlógázzal elhajtottam.GPS nélkül indultam el hazafele.Már jócskán 7 fele járhatott,mikor már vagy ötödször mentem el ugyanaz a szobor mellett.
  -Francba.-ütöttem egyet a kormányra teljes erömből.Eltévedtem.A kesztyütartóból kikotorásztam a GPSt és gyorsan bekapcsoltam.Mutatni kezdte az utat én pedig követtem.Hirtelen hatalmas esőcseppek kezdtek záporozni.Majd egyre gyorsabban mígnem oly erős esőfüggönyt alkottak,hogy jóval a megadott sebesség alatt kellett haladnom.Az úton dugó volt.Egy órán keresztül próbáltam szlalomozni a kocsik között,míg valahogy teláltam egy mellékutat hazafele,igaz sokkal hosszabb ideig tart itt.Az ablakmosóim hevesen mozogtak jobbra-balra.Könnyeim csak úgy záporoztak és lecsúsztak a bőrülésre.Hirtelen a lámpafényben egy 17 év körüli fiatal srácot pillantottam meg bőrig ázva.Félrehúztam és megálltam.Kiszálltam a kocsiból.
  -Segíthetek?-kérdeztem tőle.
  -Hát igazából..-habozott.
  -Gyere.-mondtam neki és intettem a kocsim fele.Beültem a volán mögé ő pedig az anyósülésre.
  -Evelyn vagyok.-ráztam vele kezek.
  -Justin Bieber.-fogadta el és látszólag várt valamit.Nem értettem miért ezért eltereltem a témát.
  -Szoval segíthetek?-kérdeztem.
  -Hát nemhiszem..-mondta..-hogy tudnál.-nevetett fel hátradőlve az ülésben.
  -Miért is?-kérdeztem értetlenkedve.
  -Mert lány vagy.-nyújtotta a nyelvét nekem huncutul.
  -Tessék?-akadtam ki nevetve.
  -Tudsz autót szerelni?-kérdezte.
  -Nem.-dőltem én is hátra.
  -Nalátod.Ha egy autót nem tudsz megszerelni akkor egy buszt sem.-mondta viccelődős hangnemmel.
  -Mivan?Buszt?Nemár neked nem elég egy négykerekű?Hat kerékre van szükséged?-nevettem el magam én is.
  -Nem.De tudod...ez nem akármilyen busz.Hanem turnébusz.-világosított fel.
  -Minek az?-néztem rá.
  -Most komolyan nem ismersz?-kérdezte.
  -Nem...-komolyodtam meg.
  -Justin Bieber vagyok...tudod az a tini...aki mostanában akárhová megy BieberFevert hagy maga után.-áradozott.
  -Ö..lényeg: híres énekes vagy.Oké.Hát...mivel nem tudok autót szerelni azért szerelőcuccok vannak a csomagtartóban.-mondtam.
  -Mutatom az utat.-mondta majd előredőlt és hadonászni kezdett.Bár én az utat fürkésztem,mindvégig éreztem szúros tekintetét az arcomon.Mivel kevés fény szűrődőtt az autóba nem láttam tisztán az arcát.Nemsokára egy hatalmas buszhoz érteünk mely ''My World Tour'' felirattal rendelkezett.Kiszálltunk a kocsiból én pedig kiszedtem a csomagtartóból a szerelőcuccokat.Justin elvette tőlem majd átkarolta a derekamat és úgy mentünk a busz fele.Kinyitotta az ajtót és felszálltunk.Vagy nyolcan fordították fejüket felém.
  -Heló.-köszöntem,mire mindenki kérdő tekintettel válaszolta ugyanazt.Justin lepacsizott pár fiúval és egy barna hajú nőt pedig megpuszilt.Bizonyára az édesanyja volt.Gyorsan újra hadonásnzi kezdett,majd átnyújtotta a szerelőcuccokat egy magas szőkés hajú férfinak.Vázolta a lényeget,hogy ki is vagyok én majd egy magas néger férfi és a szőkés kiléptek a buszból.
  -Ry vagyok.-mutatkozott be egy magas vöröshajú srác.Bólintottam majd én is bemutatkoztam.Megtudtam,hogy  a barnahajú nő tényleg az anyukája és Pattienek hívják.Hirtelen egy kisgyerek sírása hallatszott amire felkaptam a fejem.
  -Jazzy.-szökött fel Justin és egy ajtón rontott be.Értetlenül néztem utána.Mikor kijött egy 3 év körüli kislányt fogott kézen.

IX.Rész

De apa mély hangja visszatartott.

  -Hová kisasszony?-kérdezte.Nem tudom miért,de hirtelen vörös lettem az idegtől és valamiért úgy éreztem,most jobb ha csöndben maradok.De fizikai énem ezt megcáfolta és arra készteett,hogy kiabálni kezdjek,mint egy idegbeteg,majd kirontsak az ajtón.

  -Öh..sétálni.-nyögtem ki végül a két érzés keveréke szüleménye képpen,majd egyből kiléptem az ajtón.Beültem a kocsimba és beindítottam majd a GPS-t a címre állítottam be.Az egyből navigálni kezdett én pedig útnak indultam.Visszatettem a kistáskámba a gyűrött papírt,majd vezettem tovább.New-York nincs oltan messze Los Angelestől.Időeltolódás sincs.Mindössze pár óra az egész.Az út egyedül oly hosszúnak tűnt,mégis igen kevés ahoz,hogy első szavaimat megformáljam elmében,melyek anyámnak akarok mondani.Az igazinak.Nem tudtam,hogy lerohanjam,vagy tegyek őgy,mint aki nem tudja kiről van szó.Hirtelen egyre idegesebbnek éreztem magam,mígnem extázis kerülgetett.Ránéztem a GPS-re és rájöttem a válaszra.Egyre közeledtem a megadott címhez.Mígnem elértem azt.Egy hatalmas fehér házhoz értem,melynek nagy kiterjedésű udvara is volt.A ház 4 szintes volt.A garázsban egy legújabb kiadású Lexus állt.Fényesebb a gyémántnál.Kiszálltam az autóból és bezártam azt.Remegő lábakkal lépdeltem előre és reszkető kézzel nyitottam be a hatalmas kapunk.Tompa hangot hagyva cipőm után fellépcsőztem és az ajtó elött megálltam.Szívverésem rohamosan nőtt én pedig egyre csak izgultam,mint egy kislány az első balettfellépés elött.Rövid tétovázás után bekopogtam.Valaki egy magassarkú cipőben közeledett az ajtó fele.Meg voltam róla győződve,hogy Victoria az.A kilincs lenyomódott,az ajtó pedig kinyílt.

  -Heló.-köszönt egy velem egykórú hosszú fekete göndörhajú lány.

  -Öh..szia.-nyögtem ki majd megjelent az első izzadáscsepp a homlokomon.-Én..én..Victoria Villegast keresem.-mondtam ki valahogy.

  -Hát..most nincs itthon.Én a lánya vagyok Jasmine Villegas.De ne haragudj rengeteg a dolgom.De ha gondolod gyere be.-mondta majd nagyobbra nyitotta az ajtót.A lélegzetem is elakadt mikor megmondta ki ő.A lánya.Tehát van egy féltestvérem.

  -És hol találom most?-kérdeztem rá.De mostmár valamivel nyugodtabb voltam.

  -Hát a modellügynökségben.-mondta mintha ez olyan magától értetődő lenne.Tehát legtöbbet ott van.

  -És azt hol találom?-vontam kérdőre.

  -Látom nem New-Yorki vagy.A ''Shining Star''-ról hallottál?-kérdezte felvont szemöldökkel.Rövid ideig gondolkoztam.

  -Igen.Köszi.-hazudtam neki majd hátat fordítva elindultam vissza a kocsim fele.Beültem a kocsimba és előkaptam az iPhone-omat.Rákerestem erre a Shining Star-ra.Kiderült,hogy egy az USA leg jobb modellügynöksége és Victoria Villegas tulajdonában áll..valamint ő az egyik legjobb a modellek közül.Beállítottam célpontnak a GPS-ben,majd hátradőltem a székben.Végignéztem a ruháimon.Így csak nem mehetek az USA legjobb modellügynökségének főnoknője elé.Útközben keresnem kell valami jó ruhát és cipőt.Megnéztem a pénztárcámat.Nem volt benne valami túl sok pénz.De szerencsére a bankkártyám nálam volt.Beindítottam az autót és elindultam a cél fele.Éppen egy stoppot álltam ki mikor megpillantottam egy hatalmas bevásárlóközpöntot.Amint zöld lett elindultam,majd az aluljárójában leparkoltam.Megjegyeztem a helyet és a lifthez léptem.Beszálltam és mikor kinyílt az ajtó egy hatalmas tér tárult elém.Jobbnál jobb üzletek.Egy bankautomatánál megálltam és vettem ki pénzt.A Bershkába mentem először ahol egy fekete magassarkút és egy fehér farmernadrágot vettem.Majd az Aeropostale(ejtsd:aéropósale)-ben egy hosszított fekete dekolt toppot vettem melyek Schwarowski gyémántok díszítettek.Egy ékszerboltba is benéztem,ahol egy fehér ''Bad'' feliratú nyakláncot vettem és egy hozzá passzoló fülbevalót.Majd egy sminkosztályt kerestem fel ahol szempillaspirált és szájfényt vettem.A megvásárolt cuccokat belegyömöszöltem egy nagyobb zacskóba és aval a kocsiig cipekedtem.Felnyitottam a csomagtartót majd beültem a hátsó ülésre ahol átöltöztem.A levett ruháimat betettem a csomagtartóba majd lecsuktam és beültem elöre.Épp kibontottam a szempillaspirált mikor eszembe jutott,hogy a hajam rendkívül rossz.Gyorsan kiszálltam a kocsiból,bezártam és visszaszaladtam a bevásárlóközpontba.Ellenőriztem,hogy van-e rajtam cimke,majd mikor meggyőződtem róla,hogy nincs akkor újra beléptem a központba.A negyedik emeleten,volt egy fodrászat.Éppen egy szabad hely volt.A fodrász egy férfi volt.Kérdeztem egy árat majd leültem a székbe.Fél óra alatt olyan hajat csinált nekem,hogy még Victoria királynőé sem volt szebb.Azhiszem.Kifezettem,majd vissza ''futottam'' az autóhoz.Gyorsan beültem és sminkelni kezdtem.Ezt hamar befejeztem.A kezemet a volánra tettem,bekapcsoltam a GPS-t és padlógázzal hajtottam ki az aluljáróból.Az ügynökség New-York központi részében feküdt.Leparkoltam elé,majd a kistáskámat a vállamra véve tipegtem befele.A földszinten egy recepcióspult volt.

  -Elnézést.Hol találom Victoria Villegast.-kérdeztem.A nő felnézett,majd megnyomott egy gombot a telefonon és mikor valaki felvette,motyogott valamit.

  -Milyen ügyben?-kérdezte,de mire válaszolni tudtam volna egy magas barnhajú férfi jött  oda.

  -Hívták Jess?-kérdezte.A fiatal nő bólintott.

  -Victoriát keresi.-mondta.

  -Ó..vagy úgy.-sóhajtott a férfi,majd karon fogott és egy liftbe ráncigált.

  -Milyen ügyben?-kérdezte.

  -Nos..amolyan személyes.-mondtam.

  -Értem.-nyögte a férfi,majd kinyílt a liftajtó és újra hurcolni kezdett.-Victoria irodája itt van.Ülj le és vár meg.Nemsokára itt lesz.-mutatott a mutatós kis piros egyszemélyes kanapék fele.Bólintottam egyet majd hátráltam.

  -Amúgy Dave vagyok.Örültem.-nyújtotta a kezét.

  -Evelyn.Örülök én is.-mosolyogtam vissza neki.Kezet ráztunk,majd egy ismerős arc tűnt fel a lépcsőn.Felálltam a székről és a nővel szemebn álltam.Azaz az édesanyámmal szemben.

  -Segíthetek?-szólalt meg kedves mosolygós hangon.

  -Lehetne ezt inkább négyszem közt?-kérdeztem.

  -Hát persze.-bólintott majd bevezetett az irodájába.3 falon faltól falig ablakok voltak amely tökéletesen bevilágította a hatalmas irodát.A szoab közepén volt egy hatalmas asztal de nem volt rajta több egy Apple laptopnál.Mögötte egy krémszinű kerekes szék volt elötte pedig egy fehér bőrfotel.

  -Ülj le.-mutatott a fotelre majd elindult a kávéfőző fele.-Kérsz valamit?-kérdeztem,mikor én már a fotelben ücsörögtem.

  -Nem köszönöm.-mondtam udvariasan majd megvártam,hogy leüljön.Visszalépkedett és leült velem szemben.

  -Tehát.Miröl szeretnél beszélni?-kérdezte.Kotorászni kezdtem a táskámban,a kép után ami rólam és anyáról készült még mikor kicsi voltam és ő az ölében tartott.Mikor megkaptam,visszacipzároztam a táskát majd átadtam a képet.Elvette de nem nézett rá.Tovább figyelte az arcomat.

  -Emlékszel erre?-kérdeztem.Rátekintett a képre és az amúgyis nagy barna szemei mégnagyobbra kerekedtek.Szőke haja rálapult fejére és az ijedtégtől kifehéredett az arca...

VIII.Rész

Ebben a sürgés-forgásban teljesen elfelejtettem a kutatást.Ma este apuék elmentek szóval hozzá láthatok.Mikor halllottam egy ajtó csapódást és megbizonyosodtam róla hogy tényleg elmentek,bevonultam a szobámba.Bekapcsoltam a gépem és felmentem a netre. Beléptem különböző közösségi oldalakra és rákerestem a névre."Victoria Villegas"-csengett minden egyes keresésnél a fülembe.Egyszercsak valami érdekeset találtam. Megláttam azt a nőt amelyik azon a képen volt. amit találtam a dobozban. Ugyan az az alak.Ugyan az a szem és haj. Úgy érzem most találtam valamit amire szükségem lesz. Ugyanis ott volt a címe is.Elhatároztam ,hogy holnap megkeresem...

**Másnap**

Reggel korán keltem mert izgatott voltam. Nem tudom ,hogy hogy köszönjek neki.Hisz nem is ismerem. De hát mégis az anyám. És mi van hogyha nem is ismer meg? A nevemről biztos tudni fogja. Vagy nem.. De azért egy próbát megér.

Lementem a konyhába.Ott találtam apuékat. Békésen kávézgattak.
-Jó reggelt!-köszöntem.
Neked is!-adott egy puszit anyu.Elvettem egy sonkás kiflit és benyomtam egy tea kíséretében.Felmentem felöltözni.
Kibányásztam a szekrényből egy lila flitteres pólót és egy fehér csőgatyát majd felvettem. Lesomfordáltam a lépcsőn és megnéztem anyuék ott vannak e még. Nem voltak ezért gyors üzemmódba kapcsoltam. Felkaptam a lábamra a lila conversemet és nyitottam volna ki az ajtót de..

VII.Rész

Másnap reggel apa hangos lépteivel ébresztett:
  -Kelj fel.-bökdösött.Kinyitottam a szemem és apa csurom vizes fejével találtam magam szembe.
  -Mi a?!-csodálkoztam hisztérikus módon.Felültem és még két ember volt benn a szobámban.A ruhájuk tele festékkel ami már régen odavolt száradva.Bizonyára a festők.Egyből felpattantam az ágyból és érdeklődő tekintettel üdvözöltem őket:
  -Heló.-nyújtottam a kezem amit viszonoztak.Letették a festékesdobozokat,majd az egyik a kezembe nyomott egy könyvszerűséget.
  -Ez meg mi?-kérdeztem és kinyitottam.Festékszínek mintái voltak benne.
  -Válassz.-mutatott apa az egyik festékmintára.Hosszasan megfigyeltem az összes színt,míg végül egy szép lila szín ragadott el.
  -Ez.-mutattam rá és a festők fele fordítottam.
  -Kiváló választás.Illik hozzád.-mondta az egyik férfi kedves hangon majd egy nagy neilont húzott ki egyik dobozból.A bőröndjeimet felpakolták az ágyra és az egészet bevonták a neilonnal.A szoba közepére helyezték el,majd nekiláttak  a munkának.Apa megfogta a kezemet és beletett egy másik könyvet amiben csempeminták voltak.
  -Ezmeg..?!-néztem rá.
  -Válassz.Gondolom nem akarod hogy a fürdőd olyan legyen.-mondta és mutatott a fürdő fele,ahol szintén két férfi munkálkodott.Az összes csempét felszedték és a fürdőből tiszta üres terepet csináltak.Lapozgattam a könyvet és közben elindultam a konyha fele.De valamibe belevertem a lábam.
  -Áááu.-kiáltottam fel és lenéztem.Egy új üvegkagyló volt az.Gondolom,az enyém,mivel a nevem volt beleégetve az üvegbe.Kikerültem és tovább nézegettem a könyvet.Egy türkizkék tipuson akadt meg a szemem és apa felé fordítottam.
  -Szép.-mondta félszájról majd a mintát odaadta a munkásoknak.Az egyikőjük kiszólt az apró ablakon,a másik percben meg már a kezében volt a csempém.Az ablakhoz futottm én is,és egy hatalmas kamiont láttam.Felvontam a vállam,majd pedig a lépcsőn próbáltam lemenni,ami tele volt mindenfélével.Még le sem értem a konyháig anya nyomott a kezmebe egy katalógust.Bútorokkal volt tele.
  -Válassz szobabútort .-mondta majd ő is nekifogott egy katalógust fürkészni.Gyorsan lapoztam.Megakadt a szemem egy igazi luxuságyon.Rámutattam anyunak ő meg rábólintott.Ő is választott egyet az ő szobájukba.Felhívta a bútorosokat és másnapra ígérték.Egész nap ilyen dolgokkal foglalatoskodtunk.Egy egész hetünk arra telt,hogy rendbe hozzuk a házat.De megérte...

A szobám.

A fürőszobám.

Anyáék fürdője.

Anyáék hálója.

Nappali.

Konyha.

Bess háza

Végül az udvari medence.

A ház kívülről.

Remélem tetszett:D

VI. rész

Visszaraktam mindent kivéve azt a képet amin én 2 hetes vagyok és anya kézben tart. Meglehetősen szép nő.Elhatároztam ,hogy találkozok vele. Csak hogy hogy az nem tudom.Legszívesebben apám képébe vágtam volna, valami ilyesmit: 'Hogy hazudhattál nekem 8 éven keresztül?', legalábbis valami ilyesmit.Pont az édesapám hazudik nekem.Ha a családomnak nem, akkor kinek kéne egyáltalán hinnem?Átverve éreztem magamat.Egyszerűen, hogy bír a szemembe nézni, tudva, hogy mindig, ha kimondom azt, hogy 'Anya...' nem az igazihoz szólok.Nem értem az egészet.Egy kérdés merült fel bennem.Akkor én nem is Evelyn Knowels-nak hívnak engem, hanem Evelyn Villegas-nak?Semmi nem volt tiszta.
Ekkor benyitott az állítólagos anyám.Mindent gyorsan a zsebembe gyűrtem, nehogy megsejtsen valamit.Rendeztem az arcvonásaim és ránéztem.

-Kérsz valamit vacsorára?-kérdezte tőlem nyugodtan.

-Köszönöm nem.Nem vagyok éhes...-feleltem neki tettetett nyugalommal.Mikor becsukta maga után az ajtót, felsóhajtottam és összeszorított foggal és szemekkel próbáltam visszatartani a könnyeimet.Nem sok sikerrel... Letöröltem az arcomról egy könnycseppet és láttam, hogy az fekete.Ó, ne.Elmosódott a sminkem.Remek.Most ennek nem azért nem örülök, mert nyilván borzalmasan nézhetek ki, hanem azért, mert ha most benyitna valaki, akkor megkérdezné, hogy mi a bajom és akkor nekem el kéne mondanom mindent.

Ennek hevében berontottam a fürdőszobámba, ami a szobámból nyílt, és csak én használtam.Nem volt még nagyon berendezve.Előkerestem a sminklemosómat és igyekeztem minél hamarabb eltüntetni a sírás jeleit.Bár a szemeim még mindig pirosak voltak-mondjuk azt ráfoghattam arra, hogy fáradt vagyok-visszamentem a szobámba.Az ágyam már bent volt, ezért ruhástól beledőltem és hagytam, hogy szépen lassan elaludjak...

V.Rész

Könyvszerűségek álltak benne.Nem tudtam mik lehetnek azok, így teljesen felnyitottam a dobozt és kivettem a tartalmát. Régi könyvek. Kivettem párat és megnézegettem őket. Mikor az utolsót poros könyvet raktam vissza a dobozba kicsusszant valami a lapjai közül. Fölvettem a földről és szemügyre vettem.A boríték elején ez állt: " Feladó: Victoria Villegas        Címzett: Evelyn Knowels" Már ez eleve kíváncsivá tett ezért tovább olvastam.
"''Szia Kicsim. Victoria vagyok az anyukád.Tudom még csak 8 éves vagy,de remélem megérted.Tudom nem velem élsz és nem ismersz.Nem várom,hogy velem élj de szeretnék neked átadni valamit ami legalább apró jelét adja és emlékül marad hogy én vagyok az anyukád.
Puszil: Victoria Villegas.
2003. New-York"
Na ez sokkolt. Hogy-hogy én még ezt nem láttam??Ez..ez nem lehet igaz. Ilyen nem lehet. 
-Apaa!-akartam kiáltani de aztán meggondoltam magam. Most jelen pillanatban mérges voltam rá egy kicsit. Mert azért egész eddigi életemben hazudtak nekem. Jó hogy egy 8 évvel korábbi levelet most találok meg.. Felnyitogattam a többi dobozt is de nem találtam bennük semmi érdekeset. A levelet elraktam a táskámba. Apa épp cipelt be valamit az egyik poros kis szobába. Mikor kiment bementem oda és átkutattam a dobozokat. Az egyikben régi fotók és levelek voltak. Izgalmas kutatásnak bizonyult így elvittem abba a szobába ahonnan jöttem. Betoltam az egyik szoba sarkába és ott is hagytam egy kis ideig míg szabad nem lesz a terep. Nem soká meghozták a bútorokat amit apuék lassacskán betologattak a poros házba. Anya takarítgatott és azt mondta ne zavarjam. Eljött az idő ,hogy megnézzem a képeket,leveleket. Bezártam a rozoga ajtót és leültem a poros fotelbe majd ölembe vetem a dobozt. Először a képeket nézegettem. Az igazi anyukám van rajta és apa. Ezt onnan következtettem hogy az volt ráírva a hátoldalára hogy: "Victoria Villegas+James Knowels=♥" Erre elmosolyodtam. Nézegettem tovább a képeket. Van amelyiken mosolyra húzódott a szám. Találtam egy kiskori képet. Én voltam rajta. Kb. 1-2 hetes és a kórház fehér bölcsőjében fekszem. Megfordítottam a fotót. Ez volt ráírva:" Evelyn Villegas 1994.07.15." Igen,pontosan 2 hetes voltam. 
Tovább nézegettem a képeket majd mikor elfogytak elővettem a leveleket. 
Többnyire szerelmes levelek anya és apa között. Mármint az igazi anyum.. Eggyen megakadt a tekintetem. Ez nem szerelmes levél. Ez búcsúzóul lett írva.Méghozzá anya írta.

"Drága James!

Kérlek bocsájts meg nekem ,hogy itt kell hagynom téged de muszáj. Nem akarok csalódás lenni. Tudod én már nem érzem azt a szerelmet amit 2 éve érzetem. Ezért késztetést érzek arra ,hogy elmenjek! Kérlek neveld egyetlen lányunkat ,hogy meglegyen az a szeretet amire szüksége van..
Nem akartam elmenni búcsú nélkül így itt hagytam ezt a levelet mert úgy éreztem így könnyebb lesz elvállni.
Kérlek ne haragudj: Victoria Villegas"

Ühmm...szegény apa. De végülis anyát is megértem.Én se maradnék olyan mellett akit nem szeretek már. Visszaraktam mindent kivéve azt a képet amin én 2 hetes vagyok és anya kézben tart. Meglehetősen szép nő. Elhatároztam ,hogy találkozok vele. Csak hogy hogy az nem tudom...

IV. rész

Az emeleten az összes helyiségbe benéztem.Mindegyik kongott az ürességtől.Nem éreztem
egyiket se magaménak.Mintha egy idegen embernek, az idegen házában járnék.Beléptem az
egyik, pirosra festett szobába, amiben az előző tuljdonosok bennhagytak egy kopott, régi fotelt.Leültem oda, és arcomat kezeimbe temettem.Egy mély levegőt vettem, ami bent is tartottam.Minden úgy hiányzott... elképzelhetetlenül.A mély levegőt sziszegve kifújtam, és hátradöntöttem a fejem.Később apa behozott pár dobozt, de előre biztosított, hogy nem 100%-ig biztos, hogy az én holmim van benne.Erre én csak megforgattam a szemem, nemtetszésem jeléül.Belenéztem az első dobozba.A ruháimat ismertem fel.A másodikba is belekukkantottam.Könyvszerűségek álltak benne.Nem tudtam mik lehetnek azok, így teljesen felnyitottam a dobozt és kivettem a tartalmát.

III.Rész

Csak céltalan léptekkel közeledtünk a főbejárathoz.Az ajtó automatikusan kinyílt,minket pedig megcsapott Angeles forró levegője.Csodálatos városnak bizonyult és a légkör is megszokottan meleg volt.Ámbár Nevadánál nem szebb.Indultunk tovább és megálltunk egy fehér Porche elött.

  -Ez meg mi?-kérdeztem flegmán.

  -A legújabb Porsche modell.Talán nem tetszik?-kérdezte apa.

  -De..-fújtam ki a levegőt.

  -És tudod mi a legjobb benne drágám?-fordult Deliahoz.

  -Nem.Miaz?-kérdezte és mosolygott.

  -Hogy a tied.-büszkélkedett vele apa.

  -Mi?Te vettél nekem egy autót?Te megőrültél?-kérdezte Del és azt sem tudta,most sírjon vagy nevessen.

  -Szivesen.-nevetett apa és azzal beültünk a kocsiba.Egy gombnyomásra lehúzta apa a tetejét és elindultunk a főúton.Egész végig a hatalmas épületeket bámultam,ahogy elhaladunk mellettük.Hirtelen megállta a kocsi egy 3 szintes ház elött,hatalmas udvarral és nagy fehér kerítéssel.

  -Ez a ház?-kérdeztem.Meglehetősen nagyobb volt mint a Vegasi házunk.De nekem akkor sem tetszett.A kocsit leparkoltuk a garázsban,kiszálltunk belőle és egy hosszú folyósón át bekerültünk a házba.Hatalmas tér tárult elénk.A bútorok egy kis helyre voltak összerakva.A falak fehérek voltak a szobák porosak.

  -És úgygondoltátok,hogy itt fogok aludni?-akadtam ki.

  -Igen.Estig összehozunk egy ágyat.-mondta.

  -Azt már nem.Én a kocsiban fogok aludni.És kész.-mondtam majd feltrappoltam a lépcsőn,hogy körülnézzek fent is...

2.rész

Néztem az egyre távolodó házunkat. Olyan jó volt itt ,hiányozni fog ez a hely. A jól megszokott környzet. Zöldellő bokrok,a park amelynél az első csókom történt,a fa a hegyen melyre kiskoromban mindig felmásztunk. Szívem szerint maradnák..csak hát nem lehet. Anyuék Los Angelesről áradoztak egész úton. Én csak bámultam ki a kocsi ablakán. Láttam pár  vidáman ugrándozó nyuszit is az út mentén. Az út mellett egy  mező volt. Emlékszem ,hogy a szüleimmel sokat piknikeztünk itt. Én mindig is szerettem volna megfogni egy lepkét,de soha nem sikerült. Egy könnycsepp kezdte szúrni a szememet. Itt kell hagynom ezt a csodás helyet,amihez oly sok emlék köt. Annyi minden történt itt. Születésem óta itt élek.. Istenem de  hiányozni fog.

Kb. 20 perc múlva megérkeztünk a reptérre. Leadtuk a csomagokat és felszálltunk a gépre. Én ültem az ablak mellett. Bámultam az éppen felszállni készülő gépek felé rohanó embereket. A mi gépünk is lassan  fel fog szállni és Las Vegasba repít minket.
"Kérem kapcsolják be öveiket a gép felszáll!"-szólt egy hang a hangszórókból.

Tudtam ,hogy most utoljára látom ezt a várost. Nem bírtam ki könnyek nélkül. Az ablak felé fordultam és kibuggyant az első könnycseppem és azt követte a többi. Letöröltem a könnyeimet és előre fordultam. Kivettem a zsebemből a telefonom és beraktam a fülembe a pink fülhallgatóm. Elkezdtem zenét hallgatni majd unalmamban elaludtam.

A  hangszóró recsegő hangjára ébredtem, ami bejelentette ,hogy nem sokára megérkezünk ezért be kell kapcsolni az öveket. Én ki se kapcsoltam szóval nem kellett csinálnom semmit. Pár perc múlva le is szállt a gép, Ki csatoltuk az öveinket és mindenki megindult az ajtó felé. Cammogva kiértünk a gépből és végig mentünk a folyosón. Vegas óriási repterének belsejében találtuk magunkat...

I.rész

’’Evelyn Knowels vagyok.6 éves.Nevadában élek anyával és apával.Van egy kutyám Bess…2001’’-lapozgattam a poros lapokat egy régi naplóban.Éppen dobozokba pakoltam mikór rátaláltam és leültem olvasgatni.Miután elolvastam,betettem a dobozba és leragasztottam a tetejét.

  -Kész vagy?-jött be apa az ajtón.

  -Igen..-húztam az orrom.Ez az egész költözés dolog olyan ..olyan..hülye dolog.Új otthon,új osztálytársak..fuj..meg új barátok.-Muszály költöznünk?-durcáztam.

  -Igen.-ült le mellém apa és nevetett.-Tudod,néha a dolgok nem úgy történnek ahogy elterveztük.Mint ahogy ez az egész költözés dolog sem.És..hogyvan a naplód?-kérdezte.

  -Mi?Honnan tudod hogy..?Ne..apaa..-nyafogtam nevetve.

  -Ugyanmár.Olyan édes voltál mikor 6 évesen írtad a naplót.-nevetett ő is.

  -Apa..azóta 16 lettem.-nevettem fel.-Tudod..tegnap töltöttem.-mutattam a naptárra amin be volt karikázva Március. 13.Apa csak bólintotott majd megfogott egy dobozt és levitte a nappaliba.Én is megfogtam a legkönnyebbet és lelépcsőztem vele.Apa még párszor fordult míg lehozta az összeset.Este 7. körül jöttek a költöztetők és az összes dobozt elvitték.A szobám üres volt.Egy fakórózsaszín szóba fapadlóval és sok-sok porral.Egy-két könnycseppet ejtettem a padlóra,ami hangosan koppant egyet majd eltűnt.Lementem a lépcsőn és anyával találtam magamat szembe.

  -Jaj kicsim.Lehet,hogy ott jobb lesz mint itt.-mondta és megához szorított.

  -Aha…-hümmögtem,bár kétlem hogy jobb lenne ott vagy akárhol,mint Nevadában.Vegas egy olyan város amit nem lehet megunni.Vagy mégis.Anya engedett szorításából,majd mutatott a nyitott ajtó fele.Mégegyszer intettem egy búcsút a szobámnak,majd ölembe fogva Besst beültem az autóba.Apa beindította a kocsit és egyenesen a reptér fele hajtott…

Szereplők

Evelyn  Knowels~főszereplő~

Victoria Villegas~anya~

James Knowels~apa~

Delia Knowels~anya~

Clio Denters~BFF~

Dolly~Clio kutyusa~

Bess~Evelyn kutyusa

Justin Bieber~főszereplő~

Jasmine Villegas~testvér~